Az esőzéseknek köszönhetően a kígyászölyvek mindkét említett területen nagy felhozatalt találnak most kedvenc táplálékukból, a vízisiklóból. A csatornákban, árkokban, nedves gyepeken, laposokban kitűnő a táplálék-felhozatal.Magyarországon a kígyászölyv nagyon ritka madár, alig 50 pár költ a hegyvidékek lábánál. A dél-alföldi tájakon jellemzően csak a tavaszi és őszi vonuláskor bukkannak fel. Előfordul azonban, hogy már a nyár közepén megjelennek itt átnyaraló példányok. Ezek általában fiatal madarak, illetve olyan idősebb példányok, amelyeknek költése sikertelennek bizonyult.
A Körös-Maros Nemzeti Park Kígyósi-puszta részterületén általában július közepétől bukkannak fel rendszeresen, ilyenkor egyszerre 4-5 példány is tartózkodik a területen. Idén azonban már június második felében megfigyeltünk egy példányt a gyulai határrész Nagy-Csattogó nevű területén. Tollazatából ítélve, ez egy fiatal, valószínűleg tavalyi kelésű madár lehetett. Július elején szemünk elé került egy másik, idősebb kígyászölyv is, ezúttal a Kígyósi Nagyerdő melletti füves részen (Nagy-gyöpön).
Az esőzéseknek köszönhetően a kígyászölyvek mindkét említett területen nagy felhozatalt találnak most kedvenc táplálékukból, a vízisiklóból. A csatornákban, árkokban, nedves gyepeken, laposokban kitűnő a táplálék-felhozatal.
A kígyászölyvekre jellemző, hogy általában a fák csúcsain töltik az éjszakákat. Portyázni akkor indulnak, amikor a reggeli napfény hatására a vízisiklók kezdenek felmelegedni, de még nem mozognak olyan fürgén. Ilyenkor igen látványos, ahogyan a rövidfüvű gyepek fölött 50-80 méter magasságban keringve, (gyakran a vércsékhez hasonlóan szitálva), keresik a zsákmányt.