Segítségeteket kérem egy megosztással: szeretném, ha ez az írás eljutna ahhoz a nőhöz, aki ma (2017.05.07-én) az MBK349 frsz-ú kék Fiat Puntót vezette az 1-es főúton, Budapest felé.
Ahhoz a nőhöz, aki ma úgy gondolta kockára teszi a 3 hónapos kisfiam életét, mert nem haladtunk számára elég gyorsan. Nyilván borzasztóan elégedett volt magával, amikor zöld lámpára váltás után, már eléggé felgyorsulva elénk vágott, majd satuféket nyomott. Kétszer is. Biztosan jó érzés öntötte el, hogy megmutatta ezeknek a nyomorultaknak, mit érdemelnek azok, akik nem azzal a sebességgel mennek, amivel ő szeretne.
Az, hogy mi történt volna, ha a férjem nem megfelelően reagál nem érdekelte. Ennek a nőnek nem számított, hogy meghalhatott volna több ember is, az sem, hogy egy három hónapos csecsemőben mennyi kárt tehet egy gyengébb ütközés is. Akinek van gyermeke, tudja, hogy milyen pánikot érez egy anya vagy apa, amikor a gyermeke életét érzi veszélyben. És neki éppen ez volt a célja, hogy félelmet keltsen, vagy akár fájdalmat okozzon. Nem rajta múlt, hogy nem lett végzetes baleset, hogy nem börtönben ébred holnap.
Amikor arra gondolok, hogy a kisbabánknak baja eshetett volna egy ilyen aljas, rosszindulatú, ostoba és gonosz ember miatt, pokoli haragot és dühöt érzek. Bántani mégsem akarom, mert akkor pont olyan lennék, mint ő. Egyszerűen azt szeretném, tudja meg minden ismerőse, rokona, barátja, kollégája, hogy ki ez az ember, hogy lelkiismeret-furdalás nélkül okozna halált, csak azért, mert valami vélt sérelem érte. Hogy vegye körbe a szégyen, a megvetés és a hebegő magyarázkodását, mentegetőzését csak utálkozó lenézés fogadja.
Azt kívánom, hogy jöjjön rá, milyen hülye is volt, hogy az ilyen rezesova-féle emberek soha többé ne okozhassanak fájdalmat.
Köszönöm, ha megosztjátok.