Az élet azért zárja be néha kapuit, hogy egy újat megnyisson helyette. Amikor nehéz időszakon megyünk keresztül, mindenképp emlékeztessük magunkat arra, hogy minden út visz valahova, és hogy meg kell járnunk azt a nehéz utat a jóért. A jó dolgokhoz idő kell. Legyünk türelmesek, és maradjunk pozitívak. Minden összejön végül, csak ki kell várni a maga idejét. Ne feledjük el, kétféle fájdalom létezik: fájdalom, amely fáj, és fájdalom, ami megváltoztat.
Minden eső megáll egyszer, minden seb begyógyul, minden éjszaka véget ér. Semmi sem tart örökké. Az, ami a legmélyebb ponton elönti egész lelkünket csakis átmeneti, ami nem könnyű néha, annak is vége lesz egyszer. Minden pillanat ad egy új esélyt egy új kezdethez, csak időben észre kell vennünk, és nem szabad hagynunk, hogy magával ragadjon minket.
Azok, akik sokat panaszkodnak az életben, nem viszik sokra. Azzal még többet veszítünk, ha nem próbálunk meg dolgokat, mint amelyek mellett elsétálunk. Nincs még vége semminek, nem szabad panaszkodni, mert minden rossz megtanít valami jóra, amit ha elsajátítunk, a jövőben ugyanaz már nem sebezhet meg. A tegnap már múlt, de a holnap még rejtelem. Ne feledjük, hogy az igazi boldogság csak akkor jön el, ha elkezdünk hálásnak lenni mindenért.
Soha nem szabad szégyellni azt a sebet, ami már begyógyult rajtunk. Amiből a múltban “kigyógyultunk”, és amiből önmagunkat meggyógyítottuk, az már dicsőség. Minden lecke erősebbé tesz, és elüldözi a félelmet. Fogjuk fel inkább így: túléltem, megcsináltam, itt vagyok, és ott a heg, hogy emlékeztessen ki vagyok!
Semmit sem kapunk ingyen az életben, mindenért meg kell küzdenünk. Ez normális. Ne várjunk el semmit sem ingyen, mert ahhoz, hogy a megérdemelt gyümölcs a miénk legyen mindent meg kell tennünk. Fogjuk fel úgy, ha már nagyon szakadna a cérna, hogy ahhoz, hogy ne legyünk éhesek, ennünk kell… Ahhoz, hogy (pl) sztár lehessen valaki, sokat kell letenni az asztalra. Amikor elérjük az út végét meglátjuk majd, hogy megérte a fáradozás, mert édesebb gyümölcs vár ránk, és mi magunk pedig büszkébben lehetünk, hiszen nem adtuk fel. De ha lemondunk mindenről már az elején, ne várjunk el semmit másoktól, hiszen saját magunknak sem vagyunk képesek bizonyítani.
Légy pozitív, ha negatív ember vesz körül, mosolyogj, ha megbántanak. Ez az egyszerű módja annak, hogy ne bújjunk a rosszindulatú emberek cipőjébe, mert ha ugyanazt tesszük velük, semmiben sem vagyunk különbek, mint ők. Soha ne hagyjuk, hogy valaki gondja a mi gondunkká váljon. A keserű emberek általában irigyek, egyetlen céljuk pedig az, hogy elvonják a pozitív energiáidat, és ugyanolyan boldogtalannak lássanak téged is, mint ők maguk.
Az erő egy pillanatban hirtelen jön, na és akkor van az a pont, amikor tovább kell lépni. Mindegy mennyire fáj, mennyire nagy már a seb, csak menjünk tovább, és a többit bízzuk az időre. A továbblépés is egy öngyógyító folyamat, amihez sokszor nagyobb lelki erő kell, mint bármi máshoz. Használjuk fel a tanultakat, a fájdalmat és menjünk. Ne forduljunk vissza!
Ha már végleg nincs, ami visszahúzzon, és elég erősek vagyunk, kezdjünk új életet, hagyjuk magunk mögött a tegnapot, és kezdjünk el élni. Reggel, a tükörbe nézve mondjuk ezt el minden nap: