Vannak betegségek, amelyek nem egyik napról a másikra érkeznek. Nem kopognak, nem zajosak, hanem halkan, szinte észrevétlenül lépnek be egy család életébe. Az Alzheimer-kór ilyen. Először csak apró változásokat hoz: egy elfelejtett név, egy rosszul elrakott kulcscsomó, egy félbehagyott mondat. A legtöbben ilyenkor még legyintenek: „Csak fáradt vagyok.”Pedig gyakran ekkor van a legnagyobb esély arra, hogy közbeavatkozzunk.
Az Alzheimer-kór évekkel, sőt akár egy évtizeddel a látható tünetek megjelenése előtt elkezdődik. Agyunk idegsejtjei lassan elkezdenek leépülni, és olyan fehérjék rakódnak le, amelyek megzavarják az idegsejtek működését. Olyan ez, mintha a jól megszokott, tiszta közlekedési úthálózatot egyre több torlasz zárná el: először csak lassul a forgalom, később dugók alakulnak ki, végül néhány út teljesen járhatatlanná válik.
Kívülről ez memóriazavarként, bizonytalanságként és a mindennapi feladatok nehezedésében jelentkezik.
Az Alzheimer-kór három nagyobb szakaszra bontható:
Ebben a fázisban a beteg még önálló, társaságkedvelő és sokszor maga sem érzi, hogy baj lenne.De a környezet időnként észreveszi a változásokat: rövid távú feledékenység, zavarodottság egy-egy új helyzetben, kisebb döntési nehézségek. A személyiség még szinte teljes, a mindennapok működnek — de éppen ekkor lenne a legnagyobb szükség a felismerésre.
Ahogy egyre több idegsejt esik ki a működésből, a memória és a tájékozódás jelentősen romlik. A beteg nehezebben talál meg szavakat, összekeveri az időpontokat, és bizonytalanabbá válik a mindennapi életben. Itt már a család szerepe felértékelődik: támogatás, türelem és állandó jelenlét szükséges.
A fizikai állapot is romlik, a beszédkészség csökken, és a beteg egyre inkább segítségre szorul. Ez az időszak érzelmileg nehéz a család számára, de paradox módon rengeteg szeretet és meghittség is jelen lehet benne.
A betegség lassan halad előre — de éppen ezért van idő cselekedni.
Az Alzheimer-kórra ugyan nincs biztos „védőoltás”, de ma már tudjuk, hogy az életmód legalább olyan fontos az agy egészségének megőrzésében, mint a szívnek vagy az érrendszernek.
A rendszeres séta, könnyű torna vagy kerékpározás javítja az agyi vérkeringést, csökkenti a gyulladást, és támogatja az idegsejtek közötti kapcsolatok fennmaradását. Napi fél óra mozgás már bizonyítottan csökkenti a demencia kockázatát.
A sok zöldség, bogyós gyümölcs, olívaolaj, hal és teljes értékű gabona nemcsak a szívet védi, hanem az agyat is. Az ilyen étrend lassítja az öregedést és csökkenti az Alzheimer-kockázatot.
Egy új hobbi, nyelvtanulás, olvasás, keresztrejtvény vagy akár társasjáték mind-mind segítenek fenntartani a kognitív tartalékokat. Olyan ez, mintha új ösvényeket építenénk az agyunkban.
A magány kétszeresére növelheti a demencia kialakulásának esélyét. Egy kávé barátokkal, egy közös séta, családi beszélgetések – mind életet visznek az agyba.
A kezeletlen hallásromlás, a magas vérnyomás, a cukorbetegség vagy a magas koleszterin mind gyorsíthatják az Alzheimer folyamatát. A rendszeres orvosi ellenőrzés ezért létfontosságú.
Az Alzheimer-kór nem csupán az idősek betegsége — hanem a családoké is. Minden érintett mögött ott van egy gyermek, egy társ, egy barát, aki szeretne segíteni, de csak akkor tud, ha időben felismeri, mi történik.
A figyelemfelhívás célja nem a félelemkeltés, hanem az, hogy ne vegyük félvállról a jeleket.
Mert a korai felismerés:
Az Alzheimer-kór nem feltétlenül a veszteségről szól. Sokkal inkább arról, hogyan tanuljuk meg másképp szeretni azt, aki fontos nekünk — és hogyan tehetjük meg a legtöbbet érte már ma.