„A Hold már réges-rég lakott” – Egykori CIA-pilóta megdöbbentő állításai bolygónk égi kísérőjéről
John Lear szerint a Hold nem csupán egy kopár égitest – hanem egy titkos civilizáció otthona, és az emberiség mindvégig félre lett vezetve.
A világűrről rengeteg dolog van, amit még mindig nem értünk. De mi van akkor, ha néhány dolog nem azért ismeretlen, mert nem tudjuk – hanem mert nem mondják el nekünk? John Lear, a CIA egykori pilótája évtizedeken át dolgozott különféle fedett műveletekben, és a közelmúltban olyan információkkal állt elő, amelyek szó szerint újraírhatják a világról alkotott képünket. A Hold, állítása szerint, lakott. Mégpedig már nagyon régóta.
Lear szerint a Hold valójában nem is természetes képződmény, hanem egy hatalmas mesterséges szerkezet, egy űrállomás, amit évezredekkel vagy akár millió évekkel ezelőtt helyeztek Föld körüli pályára. Ez már önmagában is meredek állítás – de amit ezután mond, az még megdöbbentőbb.
Állítása szerint a Holdon lélegezhető atmoszféra is van, mesterségesen generált, így az ottani lények – köztük emberek is – szabadon mozoghatnak bizonyos zónákban. Noha ez elsőre sci-finek tűnhet, korábban valóban felröppentek olyan tudományos hírek, miszerint oxigénrészecskéket mutattak ki a Hold felszínén és vékony légkörében. Vajon csak véletlen egybeesés?
John Lear szerint a NASA és a Pentagon már az Apollo-program előtt is tudott a Holdon található intelligens létformákról. Az űrverseny és a Holdra szállás csak „kirakat volt” a nyilvánosság számára – a valódi cél az volt, hogy elsőként érjenek el a már lakott bázisokra, és kapcsolatba lépjenek az ottani civilizációval.
Állítása szerint az Apollo-missziók során a NASA felfedezte az idegenek nyomait, sőt, valószínűleg közvetlen kapcsolatba is lépett velük. Azóta a Holdon már mintegy 250 millió lény – földönkívüliek és emberek együtt – dolgozik különféle kutatásokon, amelyek meghatározó hatással vannak a földi technológiai fejlődésre.
Lear és más, hozzá hasonló „belső körös” források úgy vélik, hogy napjaink legnagyobb technológiai ugrásai – legyen szó kvantumszámítógépekről, nanotechnológiáról vagy mesterséges intelligenciáról – valójában a Holdon zajló kutatások eredményei. Az ott dolgozó emberek és idegenek olyan együttműködésben vesznek részt, melynek célja az emberiség technológiai fejlődése – de természetesen szigorú kormányzati kontroll és titkosítás alatt.
A kormányok – elsősorban az Egyesült Államok – állítólagos együttműködésben vannak ezekkel az entitásokkal, de mindent megtesznek, hogy az igazság ne kerüljön napvilágra. A nyilvánosság előtt a Hold még mindig kopár, halott sivatagként él, miközben Lear szerint ott városok, bányák, kutatóbázisok és közlekedési hálózatok működnek.
Bár John Lear állításai hivatalosan nem nyertek megerősítést, és sokan a konteók világába sorolják őket, mégis egyre több ember gondolja úgy, hogy túl sok az egybeesés, és túl sok a „véletlen” felfedezés, amit nem vesznek komolyan.
A kérdés adott: Mi van akkor, ha a Hold tényleg nem az, aminek hittük? És ha igaz, amit Lear állít, akkor a történelemkönyveink – és talán az egész civilizációnk – új alapokra szorulna.
Addig is marad a titkolózás, a spekuláció… és a kérdés, amit már egyre többen tesznek fel:
„Mi rejlik valójában a Hold sötét oldalán?” 🌑