2026-ban a hagyományos kínai naptár szerint lezárult a Kígyó éve, és kezdetét vette a Ló éve. A holdújév – Kínában hivatalosan Tavaszünnepnek nevezik – nem csupán egy dátum a naptárban, hanem a kelet-ázsiai kultúrkör egyik legfontosabb, több ezer éves gyökerű ünnepi időszaka. Az eseményhez számtalan rituálé, babona és közösségi hagyomány kapcsolódik, köztük az a szokás is, hogy bizonyos években kifejezetten ajánlott piros alsóneműt viselni.
A nyugati világ gyakran „kínai holdújévként” hivatkozik az ünnepre, ám Kínában a neve: Chūnjié, vagyis Tavaszünnep. Az ünnep a hagyományos kínai luniszoláris naptár első napjához kötődik, amely a Hold és a Nap ciklusait hangolja össze. A rendszer kialakulása az ókorig nyúlik vissza; történeti források szerint már a Sang-dinasztia idején (Kr. e. 1600–1046) is tartottak évfordulós rítusokat a mezőgazdasági ciklus lezárásához és az új időszak kezdetéhez kapcsolódva.
A Tavaszünnep dátuma minden évben változik (január 21. és február 20. közé esik), és nem egyetlen napból áll: a hivatalos ünnepi periódus 15 napig tart, amely a Lámpásfesztivállal zárul. A hagyományos naptár ma is meghatározza más jelentős ünnepek – például a Sárkányhajó-ünnep vagy a Közép-Ősz Fesztivál – időpontját is.
A Tavaszünnep előtti napok egyik legfontosabb rítusa a teljes lakás kitakarítása. A szimbolikus jelentés egyértelmű: a „régi balszerencsét” el kell távolítani, hogy helyet kapjon az új év szerencséje. Az ünnep első napjaiban viszont már tilos söpörni vagy szemetet kivinni, mert azzal a frissen érkezett jó szerencsét „kisöpörnék”.
A díszítésben a piros szín dominál. A kínai kultúrában a piros a boldogság, a jólét és a védelem színe. A házak ajtajára gyakran fejjel lefelé helyezik fel a „fu” (福 – szerencse) írásjegyet, mivel a „fordítva” (dao) és a „megérkezett” (szintén dao) kiejtése azonos hangzású – így a szóvicc jelentése: „megérkezett a szerencse”.
Az ünnepi vacsora – a családi együttlét csúcspontja – gazdag szimbolikával bír. A hal a bőséget jelképezi (a „hal” szó kiejtése megegyezik a „többlet” szóéval), a hosszú tészta a hosszú életet, a gombóc (jiaozi) a gazdagságot, míg az édes rizsgolyó az összetartozást fejezi ki. A vacsora alatt családok százmilliói követik a CCTV újévi gálaműsorát, amely évről évre a világ egyik legnézettebb televíziós programja.
A Tavaszünnephez kapcsolódik a „tavaszi utazás” (chunyun) időszaka is, amelyet a világ legnagyobb rendszeres emberi migrációjaként tartanak számon. Több milliárd belföldi utazást regisztrálnak ilyenkor Kínában: a nagyvárosok – mint Peking, Sanghaj vagy Sencsen – szinte kiürülnek, miközben a kisebb városok és vidéki települések megtelnek hazatérő családtagokkal.
Az ünnep nem csupán kulturális, hanem gazdasági szempontból is kiemelt jelentőségű: az ajándékozás, az utazás és a vendéglátás hatalmas forgalmat generál.
A piros szín és a zajos ünneplés eredetét a Nian-mondához kötik. A népi hagyomány szerint a Nian nevű szörny minden év végén előbújt, hogy rettegésben tartsa a falvakat. Az emberek végül rájöttek: a lény fél a hangos zajtól, a tűztől és a piros színtől. A petárdázás, a tűzijáték és a vörös dekorációk tehát a gonosz elűzésének szimbólumai lettek.
A történet folklorisztikus, de jól illusztrálja, hogyan fonódik össze a közösségi identitás, a félelmek legyőzése és a rituális cselekvés.
A kínai állatövi rendszer tizenkét éves ciklusokban működik. A történeti kutatások szerint az állatokhoz rendelt évek rendszere a Han-dinasztia idején (Kr. e. 206 – Kr. u. 220) vált széles körben elterjedtté. Régészeti leletek – sírfreskók és bronztárgyak – tanúsítják a tizenkét állat használatát.
A népszerű legenda szerint a Jáde Császár versenyt hirdetett az állatok között; a sorrend az érkezésük alapján alakult ki. A történet inkább későbbi népi magyarázat, a rendszer eredete valószínűleg csillagászati–naptári logikán alapul.
2026 a Ló éve. A hagyományos asztrológiai értelmezés szerint a Ló dinamizmust, szabadságvágyat és lendületet jelképez. Fontos azonban hangsúlyozni: ezek kulturális jelentések, nem tudományos előrejelzések.
A kínai hagyomány szerint amikor valaki a saját állatövi évébe lép (benmingnian), fokozott figyelmet fordít a védelemre és a szerencse „megerősítésére”. Ilyenkor piros ruhadarab – gyakran alsónemű, karkötő vagy öv – viselése ajánlott. A piros szín védelmező erőt szimbolizál, és segít elhárítani az esetleges balszerencsét.
A szokás ma már részben modern, városi formát öltött: divatmárkák külön kollekciókat dobnak piacra az adott állat évének motívumaival, és a piros alsónemű ajándékozása is bevett gyakorlat lett családon belül.
A digitális korszak a Tavaszünnepet sem hagyta érintetlenül. A klasszikus piros boríték (hongbao), amelyben pénzt ajándékoznak, ma már digitális formában is létezik mobilalkalmazásokon keresztül. A fiatal generáció számára a hagyományos rítusok és az online platformok természetes módon kapcsolódnak össze.
A Tavaszünnep tehát egyszerre ősi és modern: több ezer éves kulturális gyökerekből táplálkozik, miközben a 21. századi társadalmi és technológiai környezetben él tovább.
A Kígyó évét követő Ló évének kezdete nem pusztán asztrológiai váltás, hanem egy komplex kulturális ciklus része. A nagytakarítás, a piros dekoráció, a családi vacsora, a hatalmas utazási hullám és még a piros alsónemű viselése is egy közös üzenetet hordoz: az újrakezdés és a szerencse meghívásának szándékát.
A Tavaszünnep jelentősége messze túlmutat Kínán – ma már világszerte ünneplik. De bárhol is köszöntik az új évet, a lényeg változatlan: a közösség, a megújulás és a remény ünnepe.