Van az az illat, ami már az első percben visszarepít a gyerekkorba: a konyhában langyosodó kelt tészta, a sütőből kiszökő lekváros gőz, és a tudat, hogy ebből bizony nem csak egy darab lesz. Az ízes bukta pontosan ilyen – puha, foszlós, szívmelengető retró édesség, amit nagyi sosem méricskélt túlságosan, csak érzésre készített, és valahogy mindig tökéletes lett. Ha szereted a klasszikus, otthonos süteményeket, ez a recept garantáltan betalál.
Először 1 dl langyos tejből, fél dkg cukorból, az élesztőből és 3 evőkanál lisztből kovászt készítünk, majd meleg helyen hagyjuk felfutni, amíg szép buborékos nem lesz. Közben a tojássárgákat a maradék cukorral alaposan elkeverjük, hozzáadjuk a maradék tejet, amelyben előzőleg feloldottuk a sót. A liszt közepébe mélyedést készítünk, beleöntjük a tojásos-tejes keveréket és a felfutott kovászt, majd fakanállal addig dolgozzuk, míg a tészta hólyagos nem lesz. Ezután hozzáadjuk a langyosra olvasztott zsiradékot, és tovább dagasztjuk, amíg szép, rugalmas tésztát kapunk.
A tésztát letakarva, langyos helyen körülbelül egy órán át kelesztjük, majd lisztezett deszkára borítjuk, finoman átgyúrjuk, és nagyjából 1 cm vastagra nyújtjuk. 8–10 cm-es négyzetekre vágjuk, a közepükbe egy kanál lekvárt teszünk, majd felcsavarjuk, ahogy a nagyi tanította – kicsit szabálytalanul, de annál szerethetőbben. A buktákat kizsírozott vagy sütőpapírral bélelt tepsibe szorosan egymás mellé rakjuk, a tetejüket megkenjük zsírral vagy felvert tojással, majd még fél órát kelesztjük.
Közepesen forró sütőben aranybarnára sütjük, majd sütés után deszkára borítjuk, és csak tálaláskor választjuk szét őket – mert a bukta akkor az igazi, ha egy kicsit még összebújik. Porcukorral bőven megszórjuk, és már lehet is falatozni.
Tipp a nagyitól: ha nincs lekvár, túrótöltelékkel is isteni, de erről jobb előre szólni a családnak, különben vita lesz az asztalnál. 😄Jó étvágyat!