A kutyám az életem. Neki mindegy, hogy kócos hajjal vagy agyonra vasalt hajjal megyek ki hozzá, mindegy neki milyen vagyok, ő matekzseniként - s hülyeként is szeret. Mindegy neki, hogy ma kettest hoztam haza kémiából, vagy ötöst.. Feltétel nélkül szeret. És amikor haragszom rá, csak rá kell nézni. Bele a szemébe. Néz rám, és eléri azt hogy sírva vegyem az ölembe, hogy soha ne hagyjon el, mert ő a mindenem.
Bármi történjék is, de egy dolog biztos - a kutyák is szeretik a gazdájukat. Ez akkor is igaz, ha az állat mérete megegyezik egy jól táplált póniéval. Nem tudjuk visszafojtani a mosolyt, amikor nézzük ezeket az óriásokat, akik úgy tűnik, nem veszik észre, mekkorák.
