Reggelizik a család. A lányod ekkor véletlenül meglöki az asztalon a kávéscsészét, így a kávé ráömlik a tiszta fehér ingedre. Azonnal felpattansz és üvölteni kezdesz a gyerekkel, azt hajtogatod, hogy milyen kétbalkezes, és ezzel balszerencsés történések láncolatát indítod el – olyannyira, hogy nap végére egy igazi idegroncs leszel. Mikor romlott el a napod? Amikor a lányod kiöntötte a kávédat? Ez egy óriási nagy tévedés. Na itt jön a képbe a 90/10-es elv, amelyet Stephen R. Covey hozott a köztudatba.
A 90/10-es elv zanzásítva úgy néz ki, hogy az életünk 90 százalékát tudjuk csak befolyásolni, és ahelyett, hogy rángógörcsöt kapnánk az idegtől a negatív helyzetek közben, változtassunk inkább a hozzáállásunkon.
Minden embert megbüntet legalább egyszer a rendőr, kapunk piros lámpát, történnek balesetek, jönnek betegségek, szakítások, elromlanak dolgok, ránk ömlik a kávé reggel. Nincs olyan ember, akinek az életének 10 százalékát ne keserítenék meg negatív események, amelyekre semmilyen befolyásuk sincs. Az életünk fennmaradó 90%-a viszont az, ahogy a történésekre reagálunk. Mivel nem tudjuk elkerülni a stresszhelyzeteket, arra koncentráljunk, hogyan reagálunk rájuk. Nem tesz jót sem nekünk, sem a családunknak, ha a feszültséget rájuk öntjük, üvöltözünk, kapkodunk, duzzogunk, másokat okolunk, és halálosan meg vagyunk sértve, amiért a világ így bánik velünk. Ha sokszor kezeljük így a stresszhelyzeteket, nem lesz boldog családi életünk.
A gyerekek ráadásul nem abból tanulnak, amit mondunk nekik, hanem azt monitorozzák, hogyan viselkedünk ezekben a helyzetekben. Ne azon duzzogjunk, amit nem tudunk megváltoztatni, hanem adjunk más reakciót, és tudatosítsuk, hogy igenis rengeteg választási lehetőségünk van a stresszhelyzetekben. No meg azt is, hogy egyetlen reggeli kávéfoltból képesek vagyunk egész napos rohangálós szidalmazós káoszt csinálni jogosnak vélt dühünkben, nem nézve, kit bántunk meg…
A szinesvilag.com egy mindennapi életből vett példával illusztrálta a 9/10-es elv látványos különbségét:
“Reggelizik a család. A lányod ekkor véletlenül meglöki az asztalon a kávéscsészét, így a kávé ráömlik a tiszta fehér ingedre. Azonnal felpattansz és üvölteni kezdesz a gyerekkel, azt hajtogatod, hogy milyen kétbalkezes. Leszidod a feleségedet, amiért olyan közel rakta a csészét az asztal széléhez. A hálóba sietsz, hogy átöltözz, és amikor visszamész a konyhába, látod, hogy sír a lányod; nem fejezte be a reggelijét és nem készítette össze az iskolatáskáját sem.
[LAPOZAS]Mindezek eredményeképpen ő lekési az iskolabuszt. A feleséged munkába rohan, ezért neked kell kocsival vinni a gyereket az iskolába. Mivel késésben vagy, gyorsan mész, sok közlekedési szabályt áthágva. Amikor a munkahelyre érsz, rájössz, hogy otthon felejtettél néhány fontos iratot. A napod rémesen kezdődik és úgy is folytatódik. Alig várod, hogy vége legyen. Amikor hazaérsz, látod, hogy a lányod és a feleséged is rosszkedvű. Feszültség érződik a levegőben.
Miért is volt rossz napod?
Mert a lányod véletlenül rád öntötte a kávét és ezzel balszerencsés történések sorozatát indította el vagy mert rosszul reagáltad le a helyzetet?
A helyes válasz az utóbbi. Nem csak a saját napodra nyomtad rá a feszültség bélyegét, hanem az egész családéra. A kiömlött kávéval már nem tudtál mit kezdeni, de kezdhettél volna valamit a reakcióddal.
Minden más lett volna, ha…
A kávé az ingedre ömlött. A kislányod már majdnem sír, de te azt mondod neki: ‘Semmi baj, csak máskor jobban figyelj oda, oké?’. Átöltözöl a szobában, összeszeded a munkához szükséges holmikat. Amikor a konyhába érsz, látod, ahogy a lányod a ház előtt integet, miközben felszáll az iskolabuszra. Elbúcsúzol a feleségedtől, majd elindulsz otthonról. Öt perccel hamarabb érsz be a munkahelyre, ahol kicsattanó energiával üdvözlöd a kollégáidat.”