Ma már mindenki olyan lágy és érzékeny, mint a kölyök mopszok szemgödrében letáborozó apró könnycsepp - ami mindaddig ott ácsorog a kiskutya görcsös, rémült feszültségét magában hordozva, amíg az nem vakkant egyet. Majd a hirtelen pofarezgéstől le nem folyik.
Mielőtt beleélnéd magad, hogy neked milyen tragikusan nehéz is a sorsod, tisztázzunk valamit! Legalább két generáció felnőtt úgy, hogy fogalma sincs róla, mi az a háború. Szerencsére.
De a jóval együtt jött a rossz is. De nem úgy, ahogy azt te gondolod!A fő gond az, hogy minden kéznél van, a világ pedig piszkosul felgyorsult: gyakorlatilag a szádba adnak bármit és az emberek többségének a legnagyobb problémája az, ha nincs jack csatlakozó az almában.
Mindenki pofátlanul könnyedén vesz mindent. Ezzel párhuzamosan az emberek borzasztóan ellágyultak, és nem a romantikus értelemben. Mivel gyakorlatilag már semmibe se kell igazán energiát fektetni, az belülről feszít minket.
És hogy vezetjük le?
Miértek, indokok és megoldások nélküli szócsaták formájában -, pont ahogy "példaképeink" is teszik azt a Való Világban.
És ez a fő probléma. Minden csak ömlik ki a szánkból, gondolkodás és szűrés nélkül - öntudatlanul, mint a szennyvíz.Ha valami nem tetszik, az egyszerűen csak "szar és kész". A panaszkodás célja már nem a probléma tudatosítása és a megoldás megkeresése, hanem a sehova sem vezető rinyálás.
Na, ettől leszel puha, mint a mályvacukor. A férfiak édesek, aranyosak, cukik. A nők pedig hercegnők, királylányok, csincsillák. És mindenki sír. Megállás nélkül. Mindenért. Mert van az úgy, hogy a fene nagy tolerancia a visszájára fordul. Megesik, hogy a hatalmas nagy elfogadás vége az, hogy már senki nem fogad el semmit - mert még a végén valaki megbántódna. Csak hát nagyon nehéz úgy megoldást találni bármire, ha nem lehet róla beszélni, mert te egyből bedobod a hiszti kártyát.
Senkinek sem jó semmi. Komolyan, bíróságra viheted már azt is, ha valaki azt mondja, nagy az orrod. Feljelentheted a szomszédod, mert egy jó ízűt kurvaanyázott neked.Sőt, teljes mellbedobással háborodhatsz fel, ha az étterem nem vegán, szénhidrátcsökkentett vagy gluténmentes. Be is zárathatod.Ja, és a legszebb az egészben, hogy amilyen puhány vagy, senki nem lepődik meg rajta, mert mindenki más ugyanígy elpuhult. És mélyen átérzi, hogy te miért is nem tudtál elviselni egy ekkora sorscsapást anélkül, hogy keresetlevelet körmölnél.
Már nem attól kell félni, hogy hirtelen felindulásból elkapsz egy pofont, hanem, hogy hirtelen felindulásból kapsz egy negatív kommentet. Ez eddig rendben is lenne, ha te egy rosszul megfogalmazott félmondattól nem kezdenéd el az ereidet úgy vágni, mint ahogy a disznót véreztetik.
Normális ez?
[LAPOZAS]
Nem azért bántanak meg az emberek, mert mindenki bunkó, hanem azért, mert undorítóan érzékeny vagy, mint egy csecsemő cumi nélkül. Valamilyen vagy, valahogy éled az életed? Vállald érte a felelősséget! És ehhez hozzátartozik, hogy ez valakinek nem fog tetszeni. Na és?Szard le, vagy győzd meg az ellenkezőjéről! De ne csak háborogj, meg nyafogj! Nem ettől változik meg bármi is. És ha ennyire nem teszik, akkor gondolom azt szeretnéd, hogy megváltozzon, nem?
Csak hát ehhez kellene egy nagy adag tudatosság. Hogy tudd, mivel és miért nem értesz egyet! Ez kell az érveléshez. Míg a panaszkodáshoz tök elég a hisztérikus vergődés, amit minden esetben levágsz, ha valami nem tetszik.
Lásd be, senkit nem érdekel a nyomorod. Senki nem kíváncsi arra, hogy mivel bántották meg a babalelkedet. Ja, de talán egy réteg igen, akik pont olyan lelki szegények, mint te. Ennek a csoportnak azonban, hadd adjak egy tanácsot!
Alapítsatok egy szektát, és vonuljatok el a hegyekbe sírni, mert a céltalan érzékenykedés eddig semmi jót nem adott a társadalomnak.
Ha pedig nem akarsz szektázni, akkor legközelebb, mielőtt valami ellen kifejted a véleményed:
Köszönjük!
Nyitókép:iStockphoto