A gólyák szeretete nálam már gyerekkorban kezdődött. Talán, mert akkor még elhittem, hogy ők hozzák a kis tesómat. Meg, hogy ők hoztak engem is. Olyan szépnek találtam a gondolatot, hogy egyszer csak beszáll az ablakon és hozza a húgomat. Elképzeltem, hogy a felhők felett utazik vele, na az az igazi szabadság. Mára már tudom, hogy nem ők hozták a tesómat :D De imádom mikor jön a tavasz, mert tudom, hogy őket is hozza a szél. Szeretem nézni őket most is ez nem változott kiskorom óta. Tudom, hogy hosszú - hosszú utat kell megtenniük, hogy végre itthon lehessenek. Számomra nem Sándor, József, Benedek hozzák zsákban a meleget, hanem a csodálatos gólyák. Na és te szereted őket?