Elhunyt Gallé László, Karikó Katalin egykori tanára
Mély gyász érte a magyar tudományos életet: elhunyt Gallé László, a Szegedhez ezer szállal kötődő, nagy tiszteletnek örvendő biológus professzor, akinek neve nemcsak a szakmában csengett ismerősen, hanem azok számára is, akik valaha kapcsolatba kerültek tanítói, kutatói vagy emberi nagyságával.
Gallé László 1942-ben született Szegeden, és már fiatalon a természettudományok felé fordult az érdeklődése. Diplomáját a József Attila Tudományegyetemen szerezte biológia–kémia szakon, majd olyan pályát épített fel, amely végül nemzetközi elismertséget hozott számára. Kutatásainak középpontjában a rovarökológia állt, ezen belül is a hangyaközösségek szerkezete és működése, amelynek egyik legelismertebb szakértőjévé vált.
Munkássága messze túlmutatott a hazai tudományos kereteken. Nemcsak Magyarország élővilágát vizsgálta szenvedéllyel és alapossággal, hanem a mediterrán térség ökoszisztémáit is kutatta, nagyban hozzájárulva ahhoz, hogy többet tudjunk a társas rovarok viselkedéséről, közösségi működéséről és ökológiai jelentőségéről. Tudományos eredményei maradandó nyomot hagytak a biológia világában.
Nevéhez fűződik egy rendkívül fontos tudományszervezői mérföldkő is: 1990-ben megalapította az egyetem Ökológiai Tanszékét, amelyet hosszú éveken át vezetett. Az ő irányítása alatt a tanszék a magyar ökológiai képzés egyik meghatározó műhelyévé nőtte ki magát, ahol nemcsak tudást adtak át, hanem szemléletet is formáltak.
Oktatóként különleges tisztelet övezte. Tanítványok generációi kerültek ki a kezei alól, akik nemcsak kiváló szakemberként, hanem emberséges, figyelmes mentorukként is emlékezhetnek rá. Különösen figyelemre méltó, hogy tanítványai között volt Karikó Katalin Nobel-díjas kutatóbiológus is, akivel az utóbbi években is kapcsolatban maradt. Ez önmagában is sokat elmond arról, milyen mély és maradandó emberi nyomot hagyott maga után.
A tudományos közélet Gallé László munkáját a legmagasabb szinten is elismerte: 2007-ben Széchenyi-díjjal tüntették ki a magyar tudományért végzett kiemelkedő tevékenységéért. Ez az elismerés méltó visszaigazolása volt annak a több évtizedes, fáradhatatlan munkának, amelyet a kutatás, az oktatás és a tudományos közösség építése érdekében végzett.
Nyugdíjazása után professor emeritusként sem szakadt el a tudomány világától. Aktív részese maradt a szakmai életnek, tanácsaival, tapasztalatával és jelenlétével továbbra is segítette a fiatal kutatókat és kollégáit. Olyan tudós volt, aki számára a természet megismerése nem pusztán hivatás, hanem erkölcsi feladat is volt.
Gallé László halálával Szeged, a magyar biológustársadalom és az egész hazai tudományos élet pótolhatatlan veszteséget szenvedett. Életműve, tudása és embersége azonban tovább él mindazok munkájában és emlékezetében, akik tanulhattak tőle, dolgozhattak vele, vagy egyszerűen csak ismerték őt. Az általa képviselt hitvallás – hogy a természet ismerete és védelme felelősség – ma talán még fontosabb, mint valaha.