Meghalt Száraz László világ- és Európa-bajnoki ezüstérmes súlyemelő
Hetvenkét éves korában hunyt el Száraz László
Gyászol a magyar sportvilág: hetvenkét éves korában elhunyt Száraz László, világ- és Európa-bajnoki ezüstérmes súlyemelő, akinek neve hosszú évtizedeken át összeforrt a magyar súlyemelés egyik emlékezetes korszakával. Haláláról a hazai sportági szövetség adott ki gyászjelentést, amelyben méltó módon emlékeztek meg arról a sportemberről, aki nemcsak versenyzőként, hanem később szakemberként és sportvezetőként is sokat tett a magyar súlyemelésért. Száraz László pályafutása nem csupán érmekről és helyezésekről szólt, hanem kitartásról, fegyelemről, alázatról és arról a csendes, következetes munkáról, amely nélkül a sportban nincs valódi eredmény.
Nagykállóból indult, Tiszaújvárosban érte el legnagyobb hazai sikereit
A nagykállói születésű Száraz László legjelentősebb eredményeit tiszaújvárosi versenyzőként érte el, könnyűsúlyban. Országos bajnoki győzelme is ehhez az időszakhoz kötődött, amikor már egyértelműen a magyar súlyemelés kiemelkedő alakjai között tartották számon. A sportág különösen nagy fegyelmet követel: nem elég az erő, szükség van technikára, pontosságra, mentális tartásra és arra a belső akaratra, amely újra és újra visszaviszi az embert az edzőterembe. Száraz László pályája pontosan ezt példázta. Nem a látványos szavak, hanem az eredmények beszéltek helyette, és ezek az eredmények máig részei a magyar súlyemelés történetének.
Gettysburgben érte el világbajnoki ezüstérmét 1978-ban
Legkiemelkedőbb nemzetközi sikere a világbajnoki második helyezés volt, amelyet az egyesült államokbeli Gettysburgben szerzett meg 1978-ban. Szakításban, a 60 kilogrammosok között állhatott fel a dobogóra, és ezzel olyan eredményt ért el, amelyre méltán lehetett büszke a magyar sport. Egy világbajnoki ezüstérem mögött rengeteg munka, lemondás és küzdelem áll, különösen egy olyan sportágban, ahol minden mozdulatnak, minden apró hibának, minden kilónak döntő jelentősége lehet. Száraz László Gettysburgben bizonyította, hogy a magyar súlyemelés nemzetközi szinten is komoly erőt képvisel, és ő maga is azok közé tartozott, akik nevüket beírták a sportág emlékezetes alakjai közé.
Európa-bajnoki ezüstérmek 1978-ban és 1979-ben
Száraz László nemcsak világbajnokságon, hanem Európa-bajnokságokon is maradandót alkotott. 1978-ban, a Havirovban megrendezett Európa-bajnokságon szakításban és összetettben is ezüstérmet szerzett, ami önmagában is hatalmas teljesítmény volt. Egy évvel később, 1979-ben, Várnában ismét dobogóra állhatott, ekkor lökésben végzett Európa-bajnoki másodikként. Ezek az eredmények világosan mutatják, hogy nem egyetlen kiugró siker fűződött a nevéhez, hanem tartósan magas szinten tudott teljesíteni a nemzetközi mezőnyben. A magyar súlyemelés történetében ezek az érmek különösen értékesek, mert egy olyan korszak emlékét őrzik, amikor a sportolók kemény munkával, szerény körülmények között is képesek voltak nagy nemzetközi eredményeket elérni.
A versenyzés után is a sport szolgálatában maradt
A versenysport befejezését követően Száraz László nem szakadt el a súlyemeléstől és a sport világától. Az 1988-as szöuli nyári olimpián a súlyemelő-válogatott masszőreként tevékenykedett, vagyis továbbra is a magyar csapat munkáját segítette, csak már más szerepben. Később több éven keresztül a Tiszaújvárosi Sport Club szakosztályvezetője volt, ahol tapasztalatával, tudásával és elkötelezettségével a következő generációk munkáját is támogatta. A város sportéletében végzett több évtizedes kiemelkedő munkáját Pro Urbe Életműdíjjal ismerték el, ami jól mutatja, hogy Száraz László nemcsak sporteredményei miatt volt fontos alak, hanem azért is, mert hosszú éveken át szolgálta közösségét. Halálával a magyar súlyemelés és Tiszaújváros sportélete is egy olyan embert veszített el, akinek munkája, példája és eredményei nem merülnek feledésbe.