Meghalt a világbajnokokat nevelő Takács Antal
Hosszan tartó betegség után hunyt el
Szomorú hírt közölt az UTE öttusaszakosztálya: hosszan tartó, súlyos betegség után, életének 82. évében elhunyt Takács Antal vívómester. A lila-fehér klub meghatározó szakembere évtizedeken át dolgozott a magyar vívásért és az öttusáért, tanítványai között világbajnokok és olimpiai érmes sportolók is voltak. Halálhírét 2026. 06. 24-én tették közzé, a sportág pedig egy olyan mestertől búcsúzik, aki csendes, következetes munkájával generációkra hagyott nyomot.
Világbajnokokat nevelt
Takács Antal olyan kiváló vívók edzője volt, mint Stefanek Gertrúd és Székely Zoltán, de dolgozott Bauer Blankával is, aki csapatban világbajnoki aranyérmes öttusázó lett. A szakember nemcsak technikát tanított, hanem tartást, fegyelmet és versenyzői gondolkodást is adott tanítványainak. Pályája során sok sportoló fejlődését kísérte végig, és munkájának eredményei nemcsak érmekben, hanem emberi történetekben is mérhetők.
A Vasastól az Újpesti Dózsáig
Takács Antal 1957-ben a Vasasban kezdett tőrvívóként, mesterei Tilli János és Forró Sándor voltak. Hamar junior-válogatott lett, majd 1968 és 1972 között már a felnőttválogatott keretéhez tartozott. 1967-ben végzett a Testnevelési Főiskolán, ahol évfolyamtársai között volt Balczó András, Marót Péter és Szlovenszky Lajos is. 1975-ben befejezte a versenyzést, majd a KSI-ben kezdte meg edzői pályafutását, később pedig az Újpesti Dózsában dolgozott, ahol többek között Székely Zoltán, Pethő László, Udvarhelyi Gábor, Gellei István és Diera Ferenc is a tanítványai közé tartozott.
Harminc év Németországban, majd visszatérés Újpestre
1988-ban a szöuli olimpián Stefanek Gertrúddal, Székely Zoltánnal és Hegedűs Ferenccel vett részt, Stefanek Gertrúd pedig csapatban bronzéremmel tért haza. 1989 októberében Németországba szerződött egy évre, de az egy évből végül 30, sikerekben és elismerésben gazdag esztendő lett. Hazatérése után elsősorban öttusázókkal foglalkozott az UTE-nál, de a vívószakosztály munkáját is segítette. Az UTE így búcsúzott tőle: „1957-ben a Vasasban kezdett tőrvívóként, mesterei Tilli János és Forró Sándor voltak, hamarosan már junior-válogatott, majd 1968 és 1972 között felnőttválogatott kerettag lett. 1967-ben végzett a Testnevelési Főiskolán, évfolyamtársai voltak többek között Balczó András, Marót Péter és Szlovenszky Lajos. 1975-ben befejezte a versenyzést és megkezdte edzői pályafutását a KSI-ben, ahol Szombathelyi Tamás és Szijj Károly voltak a tanítványai. Később az Újpesti Dózsában dolgozott, tanítványai voltak Székely Zoltán, Pethő László, Udvarhelyi Gábor, Gellei István, Diera Ferenc párbajtőrvívók. 1988-ban a szöuli olimpián Stefanek Gertrúddal, Székely Zoltánnal és Hegedűs Ferenccel vett részt, Gertrúd a csapattal bronzéremmel tért haza. 1989 októberében Németországba szerződött egy évre, az egy év 30 sikerekben és elismerésben gazdag év lett. Visszatérése óta elsősorban öttusázókkal foglalkozott, de a vívószakosztályban is segédkezett. Köszönünk mindent ,Tóni bácsi, nyugodj békében”