Meghalt Ludassy Mária
A gondolkodás szabadságának megtestesítője volt
82 éves korában, 2026. július 15-én meghalt Ludassy Mária filozófus, egyetemi tanár – közölte az Atlantisz Könyvkiadó. Ludassy Mária 1944-ben született, és a francia felvilágosodás egyik legnagyobb hatású magyar kutatójaként tartották számon. Könyvei, hazai és külföldi előadásai már a hetvenes évek elejétől megkerülhetetlennek számítottak a felvilágosodás és a restauráció kutatásában. Kiadója „fantasztikus humorú tanárként, kollégaként és barátként”, valamint nemzedékek számára a gondolkodás szabadságának megtestesítőjeként búcsúzott tőle.
Tudományos tevékenysége mellett politikai és erkölcsi kiállásáról is ismert volt. 1968-ban tiltakozott Csehszlovákia megszállása ellen, később pedig felemelte szavát a Charta 77 gondolkodóinak bebörtönzése miatt. Felszólalt a Márkus Györgyöt, Kis Jánost, Bence Györgyöt, Vajda Mihályt, Heller Ágnest és Márkus Máriát ért retorziók ellen is. Kiállásának következményeként egy ideig ő maga sem taníthatott az ELTE-n.
Számos rangos díjjal ismerték el munkásságát
Ludassy Mária munkásságát többek között Bibó István-díjjal, Széchenyi-díjjal, Lukács György-díjjal, Hazám-díjjal és Tengelyi László-díjjal ismerték el. Ferencváros díszpolgárává is megválasztották. A professzor szinte élete utolsó szakaszáig tanított az egyetemen, és mindvégig hű maradt azokhoz az eszmékhez, amelyeket kutatóként, tanárként és közéleti gondolkodóként képviselt.
Legutóbbi, Az állam és a szellem szuverenitása című kötete a 2026-os könyvhétre jelent meg. Az Atlantisz közleménye szerint nagyon örült az országban bekövetkezett fordulatnak, csak azt sajnálta, hogy nem lehetett ott a tereken ünneplők között.
„Ha Delacroix nem a szabadság utcai, hanem szellemi harcait festette volna meg, az ő alakja magasodna a barikádok fölé”
– búcsúzott Ludassy Máriától a könyvkiadó.
Letartóztatások, kitelepítés és politikai megtorlás kísérte fiatalságát
Amikor élete legnehezebb időszakairól kérdezték, elsőként édesapja 1949-es és 1958-as letartóztatását, a házkutatásokat és a börtönlátogatásokat említette. A család kitelepítése miatt sokáig reménytelennek tűnt számára, hogy egyetemre kerülhessen. Tehetsége azonban utat nyitott előtte: magyar irodalomból első helyezést ért el az országos tanulmányi versenyen, így felvételi nélkül kezdhette meg egyetemi tanulmányait.
„Aztán a kitelepítés, és hogy ilyen családi háttérrel reménytelennek tűnt az egyetemre jutásom. A Kádár-korszak becsületére legyen mondva, amikor magyar irodalomból első lettem az országos tanulmányi versenyen a Humanizmus és hazafiság Ady költészetében című dolgozatommal, tartották magukat a saját törvényeikhez, első helyezettként felvételi nélkül kerülhettem be az egyetemre. A filozófia szakon többségben funkcigyerekek voltak, így 56 továbbra is tabu maradt. Örültem nagyon, amikor megismerkedhettem az igazi ötvenhatosokkal, Donáth Ferenccel és Eörsi Istvánnal, akik halálukig a legjobb barátaim voltak.”
– mondta a 80. születésnapjára készült portréinterjúban. Felidézte azt is, hogy a Csehszlovákia lerohanása elleni 1968-as tiltakozása miatt kirúgták az egyetemről, ahol akkor már gyakornokként dolgozott.
„Pártbizottsági határozat értelmében 1988-ig be sem tehettem a lábamat a bölcsészkarra, holott tanítani legalább annyira szerettem, mint a felvilágosodás klasszikusait fordítani. (…) 1990 után – bár soha nem voltam SZDSZ-tag – lelkes előadója lettem a Liberális kluboknak az egész országban. Borzasztó volt látni, hogy a jogfilozófiailag helyes opció, a visszamenőleges hatályú számonkérés elutasítása a gyakorlatban azt jelenti, hogy változatlanul volt munkásőrök és III/III-asok vannak felettem vezető pozícióban.”
Nézetei élete végéig rendíthetetlenek maradtak
Perecz László filozófus kivételesen intakt személyiségként jellemezte Ludassy Máriát, akinek nézetei a történelmi és politikai változások ellenére lényegében változatlanok maradtak. Ezek az elvek előbb az összeomló baloldal, később pedig a kiépülő jobboldali pártállam éles bírálatának célpontjaivá váltak. Ludassy azonban egyik korszak elvárásaihoz sem igazította meggyőződését.
„Bibó után szabadon mi valamennyien elmondhatjuk majd, hogy éltünk 1990 és 2010 között. De a leghitelesebben Ludassy tanárnő. Előbb újra fölfedezett, majd förtelmesen meggyalázott eszméinket ő őrzi a leghűségesebben”
– írta egykori kollégája. Ludassy Mária tanárként, filozófusként és közéleti gondolkodóként is maradandó életművet hagyott maga után. Nemcsak a felvilágosodás eszméinek kutatója volt, hanem azok következetes képviselője is: egész életében a szabadságot, az emberi méltóságot és az önálló gondolkodás jogát védelmezte.