Fájdalmas reggelre ébredt a magyar sportközösség. Egyetlen nap alatt két legendás atléta távozásáról érkezett hír – olyan sportemberekéről, akik évtizedeken át voltak meghatározó alakjai a hazai pályáknak, és akiknek neve összeforrt a kitartással, példamutatással és azzal a csendes, mégis roppant erős hivatástudattal, amilyenből ma is keveset látni.
A Magyar Atlétika hivatalos oldalán jelentette be, hogy életének 81. évében elhunyt Fejér Géza, a Budapesti Honvéd legendás dobója. A 41-szeres válogatott atléta hatszoros országos csúcstartó, örökös bajnok volt, aki súlyt, diszkoszt és kalapácsot is dobott – de mindenekelőtt a diszkosz vetésének ikonikus alakja marad. Egyéni csúcsai – 18.24 méter, 66.92 méter, 62.94 méter – máig tiszteletet parancsolnak.
Pályafutásának egyik csúcspontja az 1971-es Európa-bajnokság bronzérme volt, majd egy évvel később az olimpiai 5. helyezés. Az atlétika aranykorának jellegzetes alakja volt, olyan sportember, akinek személyisége legalább akkora erőt sugárzott, mint az eredményei. Tanítványai szerint „megállt a levegő a dobófészerben, amikor belépett” – és ez talán mindent elmond arról, milyen karizmatikus ember volt.
A sportágat másik oldalról sújtó veszteség: életének 71. évében elhunyt Tóth László, a Budapesti Honvéd és a Csepel legendás középtávfutója. A 24-szeres válogatott, 16-szoros magyar bajnok neve egyet jelentett az elszántsággal és a szívós kitartással.
Egyéni csúcsai máig lenyűgözőek – olyannyira, hogy a mai mezőnyben is versenyképesek lennének:
Nemcsak itthon, külföldön is letette a névjegyét: az 1981-es fedett pályás Európa-bajnokságon 6. helyen futott be 1500 méteren, amely élete legjobb éve is volt. Példamutató módon egészen 1989-ig, 34 éves koráig versenyzett.
A magyar atlétika gyászol. Olyan sportemberek távoztak, akik nemcsak érmeket szereztek, hanem generációkat tanítottak arra, mit jelent a pályán és az életben egyaránt a tisztesség, a becsület és a kitartás.
A sportvilág most csendben hajt fejet előttük.Emlékük velünk marad — a stadionokban, a dobópályákon, a futófolyosókon és azok szívében, akik ismerték őket.