Mindössze 61 éves volt
61 éves korában elhunyt Molnár Tibor, a szegedi utánpótlásfutball legendás alakja. Halálhíre megrázta mindazokat, akik játékosként, szülőként, kollégaként vagy barátként ismerték. Egykori játékosa, Militár Iván személyes nekrológban búcsúzott tőle. A szegedi születésű szakember jelenleg az Egyesült Államokban dolgozik, a Richmond United akadémiai igazgatójaként.
Militár Iván több mint tíz éven át, 1998 és 2009 között futballozott a Tisza Volán Focisuliban, mai nevén a SZEOL SC-ben. Molnár Tibor akkor az 1993-as korosztály nevelőedzője volt. Csapatában többek között Batik Bence is játszott, a fiatalok pedig hétről hétre olyan együttesek ellen léptek pályára, mint a Lurkó, a Szokolai Focisuli, a Goldball vagy a Debreceni Olasz Focisuli.
Nemcsak futballistákat, hanem közösséget is épített
Az utánpótlásfutball Molnár Tibor számára jóval többet jelentett a mérkőzéseknél és az eredményeknél. A gyermekfoci szerinte a játék szeretetéről, a családok összekapcsolásáról, az életre szóló barátságokról, valamint az edzők és mentorok példamutatásáról szólt.
Szegeden a Tisza Volán Focisuli olyan egyesületté vált, amely valódi közösségeket kovácsolt össze. Molnár Tibor ennek a világnak az egyik meghatározó alakja volt. A fiatalok nemcsak futballozni tanultak tőle, hanem kitartást, emberséget, összetartást és a szülővárosuk iránti hűséget is.
A helyi értékeket nem hangzatos mondatokkal védte, hanem a mindennapi munkájával. A gyermekfutballban és a taxisok között is a barátságokat, a szegedi élethez való ragaszkodást, a vidéki dacot és a derűbe vetett hitet képviselte.
Mindenki csak Tibi bá’-ként emlékezett rá
Sokak számára egyszerűen Tibi bá’ volt, bár közvetlen, fiatalos személyisége miatt soha nem tűnt igazi bácsinak. Engedte, hogy játékosai tegezzék, mindig vidám volt, és természetesen mozgott a gyerekek között. Nemcsak edzőként, hanem emberként is különlegesnek számított.
Ott volt a nyári táborokban, a hétvégi mérkőzéseken, az év végi gálákon és a szünidei tengózásokon az Etelka soron. Akkor is lehetett rá számítani, amikor feleségének, a szintén legendás Csacsa néninek volt szüksége segítségre.
Amikor egykori játékosai már idősebbek lettek, Tibi sokszor taxijával vitte őket haza az éjszaka közepén. Nem dorgálta meg őket a késői kimaradásért, de gondoskodott arról, hogy biztonságban hazaérjenek. Olyan feladatokat vállalt magára, amelyeket senki más nem tudott volna ugyanazzal a figyelemmel és emberséggel elvégezni.
Szeretve gyászolja az egész szegedi közösség
Molnár Tibor a széthulló közösségek darabjait összetartó ember volt. Egyszerre volt biztonságot adó taxis, kreativitást imába foglaló futballedző, édesapa, férj, szomszéd és hűséges szegedi.
Nem látványosan, hanem csendes lendülettel tanította meg a fiatalokat arra, hogy derűsebben tekintsenek az életükre. Hatása messze túlmutatott a futballpályán: játékosainak nem csupán edzője, hanem biztos pontja és példaképe lett.
Hiányát nemcsak családja érzi majd, hanem mindazok, akik valaha találkoztak vele. Egykori játékosok, barátok, ismerősök és az egész szegedi közösség őrzi az emlékét.
„Mindannyian emlékszünk rád és szeretve gyászolunk téged, Tibi, nyugodj békében.”