Százéves korában hunyt el Szombathely díszpolgára
100 éves korában elhunyt dr. Széll Kálmán orvosprofesszor, Szombathely díszpolgára, a város egyik legismertebb és legnagyobb tiszteletnek örvendő személyisége. Idén májusban még együtt ünnepelhették vele 100. születésnapját, amely alkalmából Szombathely jelenlegi és korábbi polgármesterei is felköszöntötték.
Dr. Széll Kálmán 1926. május 29-én született Herényben, a mai Szombathely területén, egy régi Vas megyei történelmi családban. Feleségével, Rőthy Máriával 1957. december 31-én kötöttek házasságot. Két gyermekük született: Annamária 1958-ban, Kálmán pedig 1960-ban. Fiuk később szintén az orvosi pályát választotta.
Fiatal éveit a második világháború is meghatározta. Szombathelyen, Kőszegen és Nagyváradon tanult, majd 1945-ben Győrben érettségizett. Hadapródiskolásként még ugyanebben az évben hadműveleti területre osztották, de komoly harci eseménybe nem került. Az 1956-os forradalomban vállalt szerepe miatt később lefokozták. A rendszerváltozás után, 1994-ben főhadnagyi rendfokozattal, egyenruha-viselési engedéllyel és „nyugállományú” jogokkal rehabilitálták, majd 1998-ban századossá léptették elő.
Évtizedeken át szolgálta a betegeket
Orvosi tanulmányait 1946-ban kezdte meg a Pázmány Péter Tudományegyetem Orvosi Karán. Családja vagyonának államosítása után nehéz anyagi körülmények között tanult, diplomáját mégis kiváló eredménnyel, summa cum laude minősítéssel szerezte meg 1952. augusztus 14-én.
Sebészetből 1956-ban, traumatológiából 1960-ban, aneszteziológiából és intenzív terápiából pedig 1962-ben szerzett szakképesítést. Az aneszteziológia és az intenzív orvoslás egyik magyarországi úttörőjeként tartották számon.
1952. október 1-jétől dolgozott a szombathelyi Markusovszky Kórházban. Előbb a sebészeti osztályon, később aneszteziológusként folytatta munkáját, majd 1968. január 1-jétől osztályvezető főorvos lett.
A Markusovszky Kórházban ő alapította meg az aneszteziológiai osztályt, amely vidéken a második ilyen részleg volt. 1970-ben országosan elsőként szervezett aneszteziológiai ügyeletet. Munkatársaival számos, akkoriban úttörőnek számító beavatkozást végeztek, többek között gépi narkózist, epidurális érzéstelenítést, sikeres újraélesztést, mesterséges gépi lélegeztetést, pacemaker-beültetést és akut hemodialízist.
1979 és 2002 között az Országos Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Intézet igazgatóhelyettese volt. Saját kérésére 1992. november 1-jén vonult nyugdíjba.
Nemcsak gyógyított, generációkat is tanított
Dr. Széll Kálmán munkássága messze túlmutatott a kórházi gyógyításon. A Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Karának szombathelyi képzési központjában 28 éven keresztül oktatta a következő generációkat.
Élete során összesen 351 nyomtatott munkája jelent meg, köztük írások, tanulmányok, esszék, könyvismertetések és 6 könyv. Emellett 547 előadást tartott.
Társszerkesztőként dolgozott a „Vas megye és Szombathely Megyei Jogú Város Markusovszky Kórháza története 1929-2004” című monográfián is. 2007-ben jelent meg “Fehérköpenyes óriások”, 2011-ben “Erőméz”, 2016-ban “Göncölszekér”, 2019-ben a Szarvasgomba, 2023-ban az Időmérleg, végül 2025-ben az Alkonyati Gondolatok című könyve.
Szakmai és közéleti szerepvállalása mellett számos egyházi és civil szervezet munkájában is részt vett. Több évtizeden keresztül töltött be vezető tisztségeket, és pályája során számos kitüntetéssel ismerték el munkásságát.
Egy korszak távozott vele
Dr. Széll Kálmán számára az orvoslás soha nem csupán szakma volt. Egész életében fontosnak tartotta az emberi kapcsolatot az orvos és a beteg között. Saját bevallása szerint időskorában különösen aggasztotta az orvoslás „elszemélytelenedése”, valamint az orvos-beteg kapcsolat fellazulása.
Életének jelentős részét gyógyítással, tanítással és tudományos munkával töltötte. Generációk ismerték orvosként, oktatóként vagy közéleti emberként, munkájának eredményei pedig évtizedeken keresztül meghatározták a szombathelyi egészségügy fejlődését.
Dr. Széll Kálmán 100 éves korában hunyt el. Halálával Szombathely nemcsak egy díszpolgárát, hanem a város egészségügyi és közéleti életének egyik meghatározó alakját veszítette el.