2026. október 25-én, 92 éves korában elhunyt Radó Gyula, Balázs Béla-díjas televíziós, film- és színházi rendező. Halálhírét november 4-én közölte a Magyar Filmművészek Szövetsége az MTI-vel: olyan alkotótól búcsúznak, akinek munkái között történelmi közvetítések, dokumentumfilmek és színházi előadások egyaránt szerepeltek.
Történelmi pillanatok a rendezőpult mögül
Az első holdra szállás magyarországi televíziós közvetítését Radó Gyula rendezte, később pedig Farkas Bertalan űrrepülésének közvetítésén is dolgozott. Ezek a feladatok pályájának különleges állomásai voltak: erről saját visszaemlékezésében is beszélt.
Dunavölgyi Péter 2010. szeptember 1-jén megjelent interjújában felidézte, hogy a holdra szállás adása a Magyar Televízió III. stúdiójából ment, a munkatársak pedig napokon át szinte ki sem mozdultak az épületből.
„Két napig alig aludtunk” – emlékezett vissza. Fáradtságuk mellett azonban kivételes élményt jelentett számukra, hogy végig láthatták a Holdról érkező élőképet; Radó évtizedekkel később is büszkén beszélt a közvetítésről.
Kecskemétről vezetett az út az országos televízióhoz
Budapesten született 1934. június 25-én, filmes pályájának egyik fontos kezdeti helyszíne mégis Kecskemét lett. Schrem Rezsővel és Ábrahám Jánossal 1959-ben közösen alapította meg az ország első vidéki professzionális filmstúdióját.
Öt évvel később, 1964-ben csatlakozott a Magyar Televízióhoz. Szakmai tapasztalatai mellé főiskolai képzettséget is szerzett: 1968 és 1972 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola televíziórendező szakán tanult. Munkája később a pécsi és a szegedi körzeti stúdióhoz is kötötte.
Szegeden egy induló rendezőnek is átadta a lehetőséget
Szegedi szerepvállalásáról személyes történetet őriz a 2010-es interjú. Visszaemlékezése szerint a körzeti stúdió bemutatkozó adásához őt rendelték ki hivatalosan rendezőnek; a műsort Antal Imre és Kudlik Júlia vezette.
Radó azonban fontosnak tartotta, hogy a helyi rendező, Orbán Tibor maga vezényelhesse le az első adást. Mögé ült, hogy szükség esetén segíthessen, de elmondása szerint nem kellett beavatkoznia: a bemutatkozás hibátlanul lezajlott.
Ehhez a városhoz kapcsolódott Bubryák Istvánnal kialakult munkakapcsolata is, amelyből később számos közös film született.
Több száz dokumentumfilm maradt utána
Életművében az MTI által ismertetett összesítés szerint több mint 300 dokumentumfilm, valamint 25 tévéfilm és tévéjáték szerepel. Portréiban többek között Sosztakovicsot, Pablo Casalst és Graham Greene-t mutatta be.
Irodalmi művek feldolgozásával ugyancsak foglalkozott. A honvedelem.hu 2024. augusztus 12-én megjelent interjúajánlója felidézte, hogy első játékfilmje, a Francia tanya Szakonyi Károly kisregényéből készült, és 1972-ben mutatták be. Karinthy Ferenc Halállista című munkáját szintén képernyőre vitte, kubai és magyarországi forgatási helyszínekkel. A második világháború és az általa meghatározott emberi sorsok több alkotásában visszatértek.
Színházban és a szakmai közéletben is dolgozott
A Komédium Színház művészeti igazgatói tisztségét 1993 és 2008 között töltötte be. Emellett 2004-től a Televíziós Művészek Társaságának titkáraként képviselte pályatársait.
Kilencvenévesen, a Fokozott képhatás című műsorban is a kíváncsiság jelentőségéről beszélt: arról, mennyire fontos, hogy az alkotót érdekelje a témája és az ember, akivel együtt dolgozik.
Temetésének időpontját és helyszínét a halálhírt közlő tájékoztatás még nem tartalmazta; a közlemény szerint erről később intézkednek.
Felhasznált források