Nyolcvannégy éves korában elhunyt Somfai Csaba, a budapesti Kölcsey Ferenc Gimnázium legendás testnevelő tanára – írja a Blikk. Egy olyan pedagógus távozott, aki nemcsak sportolókat, hanem generációkat nevelt emberségre, kitartásra és arra a fajta életigenlésre, amely egész pályáját áthatotta.
Somfai Csaba már fiatalon beleszeretett a sport világába: vízilabdázott, rajongott a Ferencvárosért, és a későbbi olimpiai bajnok Felkai Lászlóval együtt játszott a Fradi utánpótlásában. Bár tehetsége alapján a sportolói karrier is előtte állt, amikor felvették a Testnevelési Főiskolára, felismerte, hogy igazi hivatása nem a saját sikerei, hanem mások fejlődésének támogatása.1963-ban a KSI öttusaszakosztályának alapító edzőjeként kezdett, majd Újpestre került, ahol tanítványa, Szombathelyi Tamás olimpiai és világbajnoki ezüstérmet nyert. A futball is különösen közel állt hozzá: az általános iskolában maga mellett tudhatta padtársként a magyar futball egyetlen aranylabdását, Albert Flóriánt.
A Blikk megemlékezésében úgy ír róla, 1966-tól kezdve Somfai már pedagógusként dolgozott a Kölcsey Ferenc Gimnáziumban, ahol egykor maga is diák volt. Itt teljesedett ki az a pálya, amely során nem csupán edzőként, hanem mentorként, követendő példaként formálta növendékei életét.Olyan későbbi válogatott labdarúgók kerültek ki keze alól, mint Juhász Roland, Mátyus János, Szűcs Mihály, Gyepes Gábor, Hajnal Tamás vagy Petry Zsolt. A kölcseys focicsapat háromszor nyerte meg a rangos svédországi nemzetközi tornát, de Somfai szerint nem ez volt élete legnagyobb eredménye, hanem az 1984-ben általa kezdeményezett sportosztály megalapítása, amely a mai napig a gimnázium egyik büszkesége.
A Blikk megható nekrológja szerint Somfai Csaba úgy élte végig 84 évét, ahogyan azt mindannyiunknak érdemes lenne: örömmel, játékossággal, komolysággal és rendíthetetlen hittel a fiatalok nevelésében.„Nevelt, minden mozdulatával, gesztusával, tettével, szavával nevelt” – fogalmazott a búcsúzó szerző, kiemelve, hogy Somfai számára a sport nemcsak mozgás, hanem jellemformálás volt: a szenvedély, a kitartás és a hétköznapokon túlemelő erő átadásának eszköze.Távozásával nemcsak egy kivételes pedagógust veszített el a magyar sport és oktatás, hanem egy olyan embert is, aki generációknak mutatta meg, hogy „játszani csak komolyan érdemes”.