Fehér Gábort gyászolja a magyar vívótársadalom
Hatvanhét éves korában váratlanul elhunyt Fehér Gábor kardmester.
Mély megrendüléssel értesült a magyar vívótársadalom arról, hogy 67 éves korában, váratlanul elhunyt Fehér Gábor, akit szinte mindenki csak „Veisz” néven ismert és szeretett a sportágon belül. A Magyar Vívószövetség tájékoztatása szerint a kiváló szakember hétfő este még a fóti vívóteremben tartott edzést, majd otthon lett rosszul, halálát vélhetően szívinfarktus okozta. A tragikus hirtelenséggel bekövetkezett veszteség az egész sportágat sokkolta, hiszen Fehér Gábor az utolsó pillanatig aktívan dolgozott, tanított és nevelt.
Fehér Gábor a Honvéd szakosztályában nőtt fel, ahol már fiatalon megmutatkozott tehetsége és elhivatottsága, Horváth Sz. Tibor tanítványaként korosztályos válogatottig jutott. Sportolói pályafutása után a Testnevelési Főiskola szakedzői képzését elvégezve teljes mértékben az edzői hivatásnak szentelte életét, amelyben nemcsak szakmailag, hanem emberileg is maradandót alkotott. Kezei alatt számos kiváló vívó fejlődött, köztük a kétszeres világbajnok Szűcs Luca és a junior világbajnok Bérczy Dorottya, akik pályafutásuk során mindig hálával és tisztelettel beszéltek mesterükről.
Edzői karrierjének legsikeresebb időszakát a BVSC kötelékében töltötte, ahol Varga József és Bódy István társaságában az ország egyik legerősebb és legelismertebb kardszakosztályát építették fel. Munkáját nemcsak az eredmények, hanem az a közösségi szellem is jellemezte, amelyben a fegyelem, a szakmai igényesség és a jókedv kéz a kézben jártak – ahogy ő maga is mindig vallotta: vívni komolyan kell, de élvezni muszáj.
A Magyar Vívószövetség hivatalos közleményében így búcsúzott tőle: „Fehér Gábor személyében egy mindig vidám, jókedélyű, nagyszerű szakembert vesztettünk el.” A szövetség jelezte, hogy a temetés időpontjáról és részleteiről később adnak tájékoztatást. A magyar vívás egy meghatározó alakjától búcsúzik, akinek tudása, humora és embersége még sokáig velünk marad – a tanítványokban, az emlékekben és a páston tovább élő szellemiségben.