Megrendülten értesült a magyar egyházi közösség arról, hogy elhunyt Rigó Jenő jezsuita atya, aki egész életével azt tanúsította, hogy a legsötétebb indulásból is lehet világosság felé vezető út, ahogyan azt kedvelt bibliai idézete is megfogalmazta: „Én vagyok a világ világossága. Aki követ engem, nem jár sötétben, hanem övé lesz az élet világossága.” (Jn 8,12)
Rigó Jenő 1963-ban született Mosonmagyaróváron, állami gondozásban nőtt fel, ateista nevelést kapott, és fiatalon katonatiszti pályára lépett, életútja azonban a rendszerváltás idején gyökeres fordulatot vett, amikor felnőttként megtért, és lassan, belső küzdelmeken és felismeréseken át megszületett benne a szerzetesi hivatás gondolata, amelynek beteljesedéséhez hosszú és alázatos út vezetett.
1995-ben lépett be a Jézus Társasága rendjébe, kezdetben még maga sem tudva, hogy papként vagy testvérként szeretné-e szolgálni az Egyházat, a noviciátust követően filozófiai tanulmányokat folytatott, majd magisztériuma idején két éven át a novíciusmester segítőjeként dolgozott, később pedig Londonban tanult teológiát, ahol 2005-ben diakónussá szentelték, egy évvel később pedig pappá a budapesti Jézus Szíve-templomban.
Papi szolgálata során három éven át vezette a miskolci jezsuita gimnázium kollégiumát, majd Szegeden a Szent József-templom és a Kaszap István Kollégium igazgatójaként szolgált, 2013-tól Torontóban a Szent Erzsébet-templom plébánosa lett, 2017-től pedig a miskolci Isteni Ige-templom közösségét vezette, miközben 2019-től a Pongrácz Szent István rendház vice-superioraként is fontos feladatokat látott el.
2023-tól a magyar jezsuita rendtartomány ökonómusaként dolgozott, kezdetben még Miskolcról, majd Budapestről, ahol emellett a Fáber Szent Péter rendház minisztere, valamint az idős rendtagokért felelős delegátus is volt, szolgálata minden szakaszában csendes következetességgel, humorral és mély emberismerettel kísérve közösségeit.
Néhány héttel hatvankettedik születésnapja után hirtelen lett rosszul, életmentő műtéten esett át, ám szervezete már nem tudott felépülni, halála váratlanul érte mindazokat, akik ismerték, szerették és számítottak rá.
Egy korábbi interjúban hivatásáról őszintén vallott, elmondva, hogy megtérése után sokáig eszébe sem jutott, hogy pap vagy szerzetes lehetne, mert saját gyengeségeit és bűneit túl nagynak érezte ehhez, ám amikor közelebbről megismerte a jezsuitákat, rádöbbent, hogy az életszentség nem a tökéletlenség hiányát, hanem a középszerűséggel való meg nem elégedést jelenti, és ez a felismerés nyitotta meg számára az utat a Jézus Társaságába.
Rigó Jenő jezsuita atya élete és szolgálata sokak számára marad élő tanúságtétel arról, hogy a hit nem kész állapot, hanem bátor döntésekből, újrakezdésekből és csendes, kitartó szolgálatból épül fel, emléke pedig világosságként marad meg mindazok szívében, akiket útján kísért. 🕯️