A magyar sportélet újabb pótolhatatlan veszteséget szenvedett: február 5-én, életének 71. évében elhunyt a hazai kézilabda egyik meghatározó alakja, a Ferencvárosi Torna Club egykori klasszis balszélsője, Krámerné Agócs Valéria. A Fradi, a Bp. Spartacus, majd a Vasas SC legendás játékosa egész pályafutása alatt a fegyelmezett munkát, az alázatot és a sport iránti végtelen szeretetet képviselte. A válogatottban is kiemelkedőt nyújtott: tagja volt annak a világbajnoki ezüstérmes csapatnak, amely a magyar kézilabdatörténelem egyik legfényesebb korszakát idézi.
A Ferencváros megható sorokkal búcsúzott tőle. A klub közleményét változtatás nélkül idézzük:
**„Gyászol a Fradi-család.Február 5-én, életének 71. évében elhunyt a Ferencvárosi Torna Club egykori kézilabdázója, Krámerné Agócs Valéria.
Az egykori balszélső a Ferencvárosban kezdte játékos-pályafutását, majd húszévesen a Bp. Spartacusba igazolt, ahol 1982-ig szerepelt, onnan a Vasas SC-hez vezetett az útja, amelyben 1987-es visszavonulásáig játszott. Olyan neves edzőkkel dolgozott együtt, mint Elek Gyula, Fleck Ottó, Mocsai Lajos vagy Csík János.
Négyszer nyert magyar bajnokságot és háromszor kupát. Tagja volt az FTC 1971-es BEK-döntős bajnokcsapatának, illetve az 1972-es Magyar Kupa-győztes együttesének. A magyar válogatottban 1978 októberében az NDK ellen mutatkozott be, 69 találkozón 118 gólt szerzett. Tagja volt az 1982-es, hazai rendezésű világbajnokságon ezüstérmet nyerő együttesnek, a szovjetek ellen 15–13-ra megnyert záró meccs volt az utolsó fellépése a nemzeti csapatban.
Krámerné Agócs Valéria nagy sikereket ünnepelhetett / Fotó: Fradi hu
Az emlékét örökké megőrizzük!”**
A sportág kedvelői számára Krámerné Agócs Valéria neve egyet jelentett a bátorsággal, a gyorsasággal és a biztos kézzel a szélen, amely gyakran döntő gólokhoz segítette csapatait. Az FTC BEK-döntős szereplése, valamint a magyar bajnoki és kupagyőzelmek sora mind azt mutatja, hogy nem csupán tagja, hanem egyik motorja volt azoknak az együtteseknek, amelyek aranybetűkkel írták be nevüket a hazai sport történetébe.
A Nemzeti Sport egy évvel ezelőtt, 70. születésnapja alkalmából hosszabb interjúban idézte fel életútját. A beszélgetésből kiderült: nemcsak játékosként, hanem pedagógusként és edzőként is maradandót alkotott. Harminc éven át tanított, később Budakalászon edzősködött, ahol NB II-es bajnoki címeket is ünnepelhetett a női csapattal.
A sport iránti szeretet sosem hagyta el. Ahogy mondta, a szenvedély megmaradt:
„– Az iskolában is edzősködtem, kerületi munkaközösségi vezetőként huszonhárom intézmény tartozott hozzám, az összes sportrendezvényt én irányítottam – emlékezett vissza. – Nyugdíj után is dolgoztam még, aztán amikor kitört a koronavírus-járvány, és kitalálták, hogy egyéni terveket kell készíteni, és nem lehetett összejönni, akkor abbahagytam a munkát. (...) Végignéztem a kézilabdás lányok Európa-bajnoki és a fiúk világbajnoki szereplését is. Tudom, hogy Molnár Attila nemrég Európa-bajnok lett atlétikában, nézem a vízilabdát, azt is láttam, hogy a Vasas női röplabdázói kiestek a CEV-kupából. Nemcsak a kézilabdában vagyok tájékozott, hanem a sportban, úgy, ahogy van. A szenvedély megmaradt – mondta a sportnapilapnak.”
A magyar kézilabda történetének egyik olyan alakja távozott, akinek szakmai öröksége és emberi tartása generációkat inspirált. Krámerné Agócs Valéria nevét a Ferencváros, a válogatott és a teljes magyar sportvilág tisztelettel és hálával őrzi.
Isten nyugosztalja a magyar kézilabda nagy alakját.