Mély megrendüléssel fogadta a hazai egészségügyi és mentőszolgálati közösség a hírt, hogy február 13-án elhunyt dr. Andics László, az Országos Mentőszolgálat egykori vezető főorvosa, a magyarországi helikopteres mentés megszervezője, valamint a Magyar Vöröskereszt korábbi elnöke. A 1944. február 18-án, Ajkán született szakember ma lett volna 82 éves. Távozásával nem csupán egy kiváló orvost, hanem egy korszakos gondolkodót és szervezőt veszített el a magyar mentésügy.
Dr. Andics László neve már a hatvanas évek elején összeforrt Dunaújvárossal: itt kezdte mentőápolói munkáját, majd 1973 és 1975 között mentőorvosként szolgálta a város lakóit. Az akkori kollégák visszaemlékezései szerint fiatalon is rendkívüli higgadtság jellemezte, a legnehezebb helyzetekben is gyorsan és pontosan döntött. Nem a hangos szó, hanem a biztos kéz és a tiszta fej embere volt.
Azok közé az orvosok közé tartozott, akik számára a szolgálat nem műszakot, hanem hivatást jelentett. A mentőautó szirénája számára nem zaj volt, hanem jelzés: valahol éppen szükség van rá. Ez az elhivatottság végigkísérte egész pályafutását.
Pályája során mentőtisztként, majd orvosként haladt előre, később pedig az Országos Mentőszolgálat vezető főorvosa lett Budapesten. Nevét örökre beírta a hazai mentés történetébe: ő szervezte meg Magyarország helikopteres mentőszolgálatát, amely ma is emberek százainak életét menti meg évente.
A légi mentés bevezetése nem csupán technikai újítás volt, hanem szemléletváltás is: a gyorsaság, az országos lefedettség és a magas szintű sürgősségi ellátás új korszakát nyitotta meg. Dr. Andics hitt abban, hogy az életmentésben minden perc számít – és tett is azért, hogy ezek a percek a lehető legjobban hasznosuljanak.
1985-től az OMSZ főigazgató-helyetteseként országos irányítással bízták meg. Szakmai munkája túlmutatott a terepen: több szakvizsgával rendelkezett, oktatott a Semmelweis Egyetem falai között, könyvei és jegyzetei generációk számára jelentettek alapművet az elsősegélynyújtás és sürgősségi ellátás területén. Tanítványai közül sokan ma is vezető pozícióban dolgoznak, továbbvive azt a szemléletet, amelyet tőle tanultak.
Andics László mentőápolóként 1963-ban
1989-ben a Magyar Vöröskereszt elnökévé választották, ahol szakmai tudása mellett emberi tartása és közösségépítő ereje is meghatározó volt. Vezetése alatt a szervezet megerősítette társadalmi szerepét, és aktívan részt vett a humanitárius programok fejlesztésében.
Később a Magyar Autóklub közép-magyarországi régiójának elnökeként és több közlekedésbiztonsági szervezet tagjaként dolgozott a balesetek megelőzéséért. Meggyőződése volt, hogy az életmentés nem a kórházban vagy a mentőautóban kezdődik, hanem a megelőzésnél.
Munkásságát számos kitüntetéssel ismerték el: 2004-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjét, 2013-ban pedig a Magyar Vöröskereszt gyémánt fokozatú elismerését. Külföldi Vöröskereszt- és Vörösfélhold-szervezetek is díjazták szakmai és humanitárius tevékenységét.
Sérült elszállítása egy autoross versenyről Fotó: Boros Jenő
2024 végén, hosszú szolgálat után lemondott tisztségeiről, hogy csendesebb évekre vonulhasson. Akkor úgy fogalmazott: ideje megpihenni azok után, hogy évtizedeken át mások nyugalmáért dolgozott. A Solymári Vöröskereszt alapszervezete külön kiemelte, mennyire fontos volt számára a család, amely biztos hátteret adott egész pályafutása során.
Halála mély űrt hagy maga után. Nemcsak intézmények, hanem emberek százai, ezrei őrzik emlékét – azok, akik vele dolgoztak, tőle tanultak, vagy akik talán nem is tudják, hogy egy gyors döntésének köszönhetik az életüket.
Isten nyugosztalja dr. Andics Lászlót, az életmentés egyik legnagyobb magyar alakját. 🕯️