A New York Postnak adott interjúban az elnök kifejezetten egyértelművé tette, hogy szakít a szokványos politikai diplomáciával.
Kijelentette: ő nem fogja bevetni a megszokott politikai formulát, és nem ígéri meg előre, hogy „nem lesznek szárazföldi csapatok”.
Majd hozzátette:
„Azt mondom, hogy valószínűleg nem lesz rájuk szükség, de megtesszük, ha szükséges lesz.”
Trump tehát a maga jellegzetes, szűkszavú, mégis hátborzongatóan egyenes stílusában jelezte: a világ ne számítson előre bebetonozott béketervre.
A friss Reuters/Ipsos felmérés szerint az amerikaiak 43 százaléka ellenzi az Irán elleni katonai csapásokat. Trump viszont, ahogy azt már megszokhattuk, most sem a népszerűségi mutatókkal alszik el.
Ő ugyanis így fogalmazott:
„Nem hagyhatjuk, hogy Iránnak, egy őrültek által vezetett országnak atomfegyvere legyen.”
A felmérésekben szereplő adatok pedig szerinte vagy pontatlanok, vagy csak részben mutatják a valóságot. Ő úgy véli, hogy az amerikai társadalomban létezik egy hatalmas „csendes többség”, amely erőteljesen támogatja a katonai fellépést — csak éppen nem mindenki veri nagy dobra.
A CNN-nek adott mindössze kilencperces telefonos interjúban Trump még keményebb hangot ütött meg, és olyan mondatok hagyták el a száját, amelyek egy átlagos diplomata haját egy életre őszbe borítanák.
Ő így fogalmazott:
„Még el sem kezdtük igazán komolyan ütni őket.”
Majd hozzátette a maga nyers, katonai erejét fitogtató stílusában:
„Azt hiszem, nagyon jól haladunk. Ez egy nagyon erőteljes dolog. A világ legnagyobb hadseregével rendelkezünk, és használjuk is.”
Ez az a rész, amikor a világ vezetői valószínűleg diszkréten letették a kávéscsészét.
Bár Pete Hegseth védelmi miniszter határozottan elzárkózott attól, hogy konkrét időkeretet adjon, Trump most is sokkal közvetlenebbül beszélt.
Elárulta:
A Fehér Ház eredetileg körülbelül négyhetes konfliktussal számolt, és szerinte a katonai műveletek állása jelenleg is „egy kicsit a tervezett ütemterv előtt jár”.