Tizenöt éve ugyanaz a nő dobogtatja meg a szívét, és számára ez nem megszokás, nem kényelem, hanem tudatos döntés minden egyes nap, amelyben újra és újra kimondja magában: nincs más út, csak az, amelyen együtt mennek tovább, kéz a kézben. Molnár Ferenc Caramel úgy érzi, Szilvi mellett tanulta meg igazán, mit jelent a szerelem, nem a nagy gesztusokban, nem a hangos vallomásokban, hanem abban a csendes bizonyosságban, amely egyszerre ad biztonságot és szabadságot, és amelyben az ember önmaga lehet, mégis tartozik valakihez.
– A szerelem sok év után is ott tudna lenni az életünkben, ha a másikat helyezzük az első helyre, és nem magunkat. Ha a másik boldogsága fontosabb, mint a sajátunké – kezdi a magazinnak, de ő is látja, ritka, hogy az emberek manapság így állnak egymáshoz, hiszen önzőség és csalfaság uralkodik a világban, amin szeretne változtatni.
Látom, mi folyik a világban. Szerintem a legszánalmasabb dolog félremenni, kiváltképp, ha valaki házas.
Sugárban hánynék magamtól, ha valaha másnak csapnám a szelet. Szerintem ilyet a frusztrált kisgyerekek csinálnak. Tudom, hogy sokan azért választják ezt a szakmát, hogy nagy kanállal az életet, mert egyébként, ha nem lennének ismertek, a feleségük se állt volna felük szóba. Még sok más magyarázkodást is hallottam már, de szerintem egyszerűen csak tükörbe kéne élni – folytatja Caramel, aki imádja feleségét, akit nemcsak kívülről, hanem belülről is nagyon szépnek lát. És akivel együtt szeretne megöregedni, hiszen el sem tudja képzelni, hogy ez másképp legyen.
Én ragaszkodom ehhez a házassághoz, szeretem a feleségemet, és eszem ágában sincs még csak elgondolkodni sem arról, hogy ez valaha véget érhet.
Év végére várjuk a második gyermekünket, ami még inkább megerősítette a szövetségünket és elmélyítette a kapcsolatunkat. Én nem véletlenül házasodtam meg hét éve. Mi egy életre mondtuk ki az igent Szilvivel, és tűzön-vízen át kitartunk egymás mellett.