Felföldi József nagyvállalkozó, aki korábban nyíltan támogatta Magyar Pétert és a Tisza Pártot, most éles kritikát fogalmazott meg a kormány gazdasági és energetikai kommunikációjával kapcsolatban. A „szívószálpápaként” is emlegetett üzletember hosszú Facebook-bejegyzésében elsősorban azt kifogásolta, hogy szerinte több olyan ígéret hangzott el a választási kampányban, amelynek teljesítését most már egészen más megvilágításba helyezi a kormány.
Felföldi nem azt állítja, hogy az üzemanyagárstop vagy a rezsicsökkentés minden körülmények között jó és fenntartható gazdaságpolitikai eszköz lenne. A kritikája sokkal inkább arra irányul, hogy szerinte erről már a kampányban egyértelműen kellett volna beszélni. Úgy látja, az embereknek joguk lett volna tudni, milyen gazdasági döntésekre számíthatnak egy kormányváltás után.
A vállalkozó hangsúlyozta azt is, hogy kritikája ellenére nem fordult szembe a Tisza Párttal, és nem vált a Fidesz támogatójává. Saját megfogalmazása szerint egyszerűen olyan kérdésekről beszél, amelyek sok magyar ember mindennapi életét és megélhetését érintik.
„Nincs ingyen ebéd” – az üzemanyagárstop körül alakult ki az első vita
Felföldi József bejegyzésének egyik központi eleme az üzemanyagárak alakulása. Felidézte, hogy a kampány során a Tisza részéről többször is elhangzott az üzemanyagárak mérséklésének igénye, és szóba került a hatósági ár alkalmazásának lehetősége is.
A vállalkozó szerint a probléma ott kezdődött, amikor az árstop kivezetését követően a piaci folyamatok ismét felfelé kezdték hajtani az árakat. Úgy látja, hogy miközben korábban még az volt a kommunikáció, hogy szükség esetén a kormány újra beavatkozhat, később már jóval óvatosabb álláspont jelent meg.
Felföldi ezt így fogalmazta meg:
„Nincs ingyen ebéd.” – mondta Magyar Péter, amikor nemrégiben egy sajttótájékoztatón arról kérdezték várható-e a nemrégiben hatalmas örömködések közepette kivezetett üzemanyagárstop visszavezetése.
Akkor, amikor megszűnt ez az árakat maximalizáló kormányzati intézkedés, az volt a mondás, hogy szükség esetén bármikor vissza lehet hozni a hatósági árat. Kivezették a plafonárat, mert a piaci ár az alá ment, majd eltelt – nem is tudom – talán két hét és a hatósági ár, akár újra indokolt is lehetett volna, a piaci folyamatok nyomán.
Ettől függetlenül nem történt semmi. Nem került újra bevezetésre hatósági ár. Csak egy ígéret hangzott el Magyar úr szájából, miszerint, ha nagyon indokolt lesz a dolog, és drasztikusan nőnek az árak, akkor be fog avatkozni a kormány.
Felföldi szerint azonban az idő múlásával az üzemanyagárak tovább emelkedtek, miközben az energetikai helyzet is egyre komolyabb problémákat okozott. A vállalkozó úgy értékelte, hogy ezzel párhuzamosan a kormány kommunikációja is megváltozott.
Eltelt újabb pár hét. Az árak kezdtek elszállni, közben pedig a nyakunkba szakadt egy energetikai krízis is. S talán éppen ezért, most már ígéretet sem kapnak a magyar emberek az üzemanyagárak stabilizálása kapcsán, ugyanis Magyar Péter legutóbb azt nyilatkozta a témában, hogy idézem „nincs ingyen ebéd”, majd elmondta mennyibe került heti szinten az árstop a kormánynak, hozzátéve, hogy egyébként a jelenleg elszabaduló villamosárak mekkora plusz terhet jelentenek a költségvetésnek.
A nagyvállalkozó szerint éppen ez a mondat jelzi leginkább azt a fordulatot, amelyet problémásnak tart. A kampányban ugyanis – állítása szerint – még az üzemanyagárak csökkentése, az adók mérséklése és szükség esetén az árstop visszaállítása szerepelt a politikai üzenetek között.
Felföldi külön kitért arra is, hogy korábban a Fidesszel szemben rendszeresen megfogalmazott követelés volt a 480 forintos üzemanyagár visszaállítása. Most viszont szerinte kiderült, hogy kormányzati pozícióból ezeknek a lépéseknek a végrehajtása lényegesen nehezebb annál, mint ahogyan azt ellenzékből kommunikálták.
A rezsicsökkentés jövője miatt is aggódik Felföldi József
Az üzemanyagárak mellett Felföldi József másik fontos témája a rezsicsökkentés volt. Bejegyzésében azt írta, hogy szerinte a kormányzati kommunikációban már megjelentek azok a mondatok, amelyek előkészíthetik a jelenlegi támogatási rendszer átalakítását.
Felföldi Radnai Márk egyik bejegyzését is felidézte. Értelmezése szerint abból az következik, hogy miközben az emberek egyelőre nem közvetlenül érzik az energiaárak teljes emelkedését, a különbözetet az államnak kell finanszíroznia.
A vállalkozó ezt így írta le:
Ezt a kommunikációt pedig egyre több tiszás tisztségviselő erősíti meg. Radnai Márk egy bejegyzésében egyenesen úgy fogalmazott, hogy az elszabaduló energiaárakat egyelőre még nem érzik az emberek a villanyszámlájukban. Mert a rezsicsökkentés előnyeit élvezik. De a plusz költség nem tűnik el. Azt az állam veszi el a közösből. Amiből akár út, bölcsőde, vagy egészségügyi szolgáltatás is lehetne.
Felföldi számára ebben a gondolatmenetben az „egyelőre” szó vált különösen fontossá. Ebből arra következtet, hogy a jelenlegi rendszer hosszabb távon megváltozhat.
Ebben a bejegyzésben a hangsúly sajnos az EGYELŐRE kifejezésen volt. Mert ne legyenek illúzióink, a rezsicsökkentés hamarosan a múlté lesz. Efelé mutat ez EU szándéka, az energiapiaci helyzet és már a kormányzati kommunikáció is. Mert ugye nincs ingyen ebéd, a kedvezményeket pedig a nagy közösből kell finanszírozni, amit akár másra is lehetne fordítani.
A nagyvállalkozó ennél is tovább ment: szerinte elképzelhető, hogy a kedvezmények teljes megszüntetése helyett olyan feltételekhez kötik majd a támogatott energiaárakat, amelyek jelentősen szűkítik a jogosultak körét.
El fogják törölni a kedvezményeket, vagy olyan felételekhez és minimális fogyasztási mennyiséghez kötik az olcsóbb rezsit, ami százezreket, milliókat szorít ki a kedvezményezett köréből. Ez pedig rengeteg ember hétköznapi valóságát írja majd át. És nem azokét, akik az energiát medencefűtésre használták.
Felföldi szerint a kérdés azért különösen érzékeny, mert a rezsicsökkentés megőrzése ugyancsak része volt a kampány politikai üzeneteinek. Emlékeztetett arra, hogy a Tisza részéről a rendszerhasználati díjak felülvizsgálatáról is beszéltek, miközben azt hangsúlyozták, hogy a költségvetés rendbetételének nem feltétlenül kell újabb terheket jelentenie az emberek számára.
A rezsicsökkentés kapcsán ugyanúgy voltak ígéretek. Hogy nem szűnik meg, sőt felül lesznek vizsgálva a rendszerhasználati díjak. És igen, azt is többször hangsúlyozta a Tisza, hogy nem kell többlet terhet róni az emberekre a költségvetés stabilitása érdekében. Elég, ha nem lop a kormány és annak apparátusa.
„Nem a sokból veszítenek el egy keveset. A kevésből veszítenek sokat”
Felföldi József bejegyzésének egyik legerősebb része nem közgazdasági kérdésekről, hanem azok társadalmi következményeiről szól. A nagyvállalkozó egyértelművé tette, hogy saját anyagi helyzete miatt ő személyesen képes lenne elviselni az üzemanyag- vagy energiaárak emelkedését.
Éppen ezért szerinte nem is a saját pénzügyi helyzetéről kell beszélni, hanem azokról az emberekről, akik hónapról hónapra szűkös keretekből gazdálkodnak.
Az, hogy magánemberként mit gondolok akár az üzemanyag árának maximalizálásáról, vagy annak hiányáról, akár a rezsicsökkentés megszüntetéséről az ennek a bejegyzésnek a szempontjából nem fontos. Hála az égnek ki tudom fizetni a számláimat, akármi is jön. Viszont tudom azt, hogy nem mindenki van ezzel így. Igenis vannak, akiknek már most olyan plusz terhet jelent a tankolás, hogy a munkába menet lassan luxus lesz, és nem, nem mindenki tud busszal járni. Mint ahogy azt is tudom, hogy sokak számára az energiaárak emelkedése is viselhetetlen teher lesz. Nem a sokból veszítenek el egy keveset. A kevésből veszítenek sokat.
Felföldi szerint éppen ezek az emberek érezhetik úgy, hogy a kampányban mást hallottak, mint amit a kormányzati döntések és nyilatkozatok alapján most tapasztalnak.
Különösen az üzemanyagár kérdését emelte ki, ahol – mint írta – korábban a 480 forintos árszint visszaállítása is követelésként jelent meg.
Úgy gondolom, hogy ők joggal érezhetik becsapva magukat.Mert nem ezt ígérte a Tisza párt, és nem ezt ígérte Magyar Péter a kampányban. Az üzemanyagár kapcsán rendszeresen elhangzott a Fidesz felé a követelés, hogy vezessék vissza a 480 forintos árat. Hogy csökkentsék az áfát, az adókat, mert van miből. Ehhez képest a kormányra kerülést követően kiderült, hogy ez annyira nem egyszerű. Hogy van, amit nem lehet csökkenteni, van, amit nem akarnak, az üzemanyagár befagyasztása pedig drága. Ingyen ebéd pedig mint tudjuk nincs.
Ez a gondolat Felföldi egész bejegyzésének egyik kulcsállítása. Nem azt vitatja, hogy az állami beavatkozásoknak ára van, hanem azt kifogásolja, hogy szerinte az erről szóló őszinte vita nem a kampány alatt zajlott le.
Úgy véli, egy ellenzéki pártnak könnyebb követelni az adók csökkentését vagy az árak állami korlátozását, mint kormányra kerülve megtalálni ezek költségvetési fedezetét. Felföldi szerint azonban éppen ezért lett volna fontos, hogy a választók már a szavazás előtt pontosabb képet kapjanak arról, mi valósítható meg az ígéretekből.
Felföldi szerint egy politikai vezető legfontosabb értéke a szava
A vállalkozó bejegyzésének következő fontos része már nem kizárólag gazdasági kérdésekről szól, hanem a politikai bizalomról.
Felföldi szerint természetesen előfordulhat, hogy egy kormány nem képes minden ígéretét teljesíteni. Megváltozhatnak a gazdasági körülmények, kialakulhat nemzetközi energiaválság, emelkedhetnek a világpiaci árak, és olyan váratlan kiadások jelenhetnek meg a költségvetésben, amelyeket korábban nem lehetett pontosan kiszámítani.
Szerinte ilyenkor azonban különösen nagy szerepe van annak, hogyan kommunikál egy vezető.
Adja az a jó Isten, hogy ez igaz legyen! Ugyanakkor sajnos én ezek után már kicsit szkeptikus vagyok.Szkeptikus vagyok, mert egy vezető legnagyobb értéke a szava. Ha pedig ezt valamiért nem sikerül tartani, akkor annak elismeréséhez, és az okozott sérelmekhez egy hatalmas adag őszinteség, empátia, és a bocsánatkérés képessége szükséges. Sokszor ez sem elég a bizalom megőrzéséhez, de mégis jobb irány, mint odavágni egy kérdésre, hogy „nincs ingyen ebéd”.
Felföldi ugyanakkor maga is elismeri, hogy közgazdasági szempontból vitatható az árstopok és a rezsicsökkentés hosszú távú fenntarthatósága. Nem állítja, hogy ezek megszüntetése minden körülmények között rossz döntés lenne.
Szerinte azonban az esetleges változtatások szükségességéről már a kampányban beszélni kellett volna.
És igen, tényleg nincs.Az sem biztos, hogy akár az üzemanyagárstop, akár a rezsicsökkentés jó vagy fenntartható. Lehet hosszútávon mindenkinek jobb lesz/lenne ha megszűnne. Közgazdászok szerint hibás lépés az árakba történő beavatkozás. Csak akkor erről illett volna a kampányidőszakban április 12-e előtt őszintén beszélni, és megosztani az emberekkel a valós és várható terveket. Hogy tudják mire vállalkoznak. Mert ennyit megérdemel(t) (volna) a nemzet!
Ez talán Felföldi kritikájának legfontosabb pontja. Nem egyszerűen arról beszél, hogy az emberek többet fizethetnek az üzemanyagért vagy az energiáért. Sokkal inkább azt kérdezi: ugyanazokat a döntéseket hozza-e meg egy párt kormányon, amelyeket ellenzékben ígért, és ha nem, képes-e világosan elmagyarázni a változás okait.
Az üzletember szerint a választók számára nemcsak az számít, hogy egy adott intézkedés gazdaságilag indokolható-e. A politikai bizalom szempontjából legalább ilyen fontos, hogy amit a választás előtt ígértek nekik, és amit a választás után tesznek, mennyire van összhangban egymással.
„Nem vagyok Fidesz bérenc” – Felföldi szerint a kritika nem jelent oldalváltást
Felföldi József bejegyzése végén külön kitért arra is, hogyan értelmezi saját politikai álláspontját. Nyilvánvalóan számított arra, hogy a Tisza Párttal szembeni kritikája miatt egyesek azonnal politikai oldalváltással vádolják majd.
Ezért egyértelművé tette, hogy továbbra sem tekinti magát a Fidesz támogatójának, és a Tiszával sem fordult szembe.
És akkor így a bejegyzés végére még egy zárógondolat.Ne legyünk már egymás farkasai!Csak azért, mert én ezt leírtam, nem vagyok Fidesz bérenc. Utáltam a néhai kormánypártot. És azért, mert kritikát mertem megfogalmazni, még nem haragszok a Tiszára, vagy fordulok a jelenlegi kormány ellen.Magyar vagyok. A nemzetet szeretetem. Benne pedig nem látok egy ellenséget sem. Legfeljebb problémákat, amiről beszélni kell.
Felföldi József álláspontja tehát nem egy egyszerű politikai szakítás története. Saját megfogalmazása alapján továbbra sem fordult a jelenlegi kormány ellen, viszont úgy gondolja, hogy azokat a döntéseket és kijelentéseket is szóvá kell tenni, amelyek szerinte eltérnek a választási kampányban elhangzottaktól.
A bejegyzésből az is világosan kiderül, hogy Felföldi számára a legnagyobb kérdés a bizalom. Azt nem vitatja, hogy egy új kormánynak nehéz gazdasági döntéseket kellhet meghoznia, és azt sem, hogy az energia- vagy üzemanyagárak állami támogatása komoly költséget jelenthet a költségvetés számára.
A problémát abban látja, hogy szerinte a választók egy része más várakozásokkal adta le a voksát április 12-e előtt. Ha az üzemanyagárstop túl drága, ha a rezsicsökkentés jelenlegi formájában hosszabb távon nem tartható fenn, vagy ha az adók mérséklésére mégsem nyílik akkora mozgástér, mint amekkoráról korábban szó volt, akkor szerinte ezt nyíltan ki kell mondani.
Felföldi gondolatmenete alapján nem önmagában a megszorítás vagy egy kedvezmény esetleges megszüntetése okozza a legnagyobb problémát, hanem az, ha az emberek azt érzik, hogy nem erre adtak felhatalmazást.
Ezért tér vissza bejegyzésében újra és újra ugyanahhoz a kérdéshez: mi hangzott el a kampányban, és mi történik most?
Az üzemanyag esetében szerinte korábban még a 480 forintos ár visszaállításának követelése is megjelent. A rezsicsökkentés kapcsán a rendszer fenntartásáról és a rendszerhasználati díjak felülvizsgálatáról beszéltek. A költségvetés helyzetének javításánál pedig az volt az egyik politikai állítás, hogy nem szükséges újabb terheket tenni az emberek vállára.
Most viszont Felföldi szerint már egyre többször hallani arról, hogy az állami támogatásoknak ára van, az energiaárak növekedése a költségvetést terheli, és – ahogyan Magyar Péter fogalmazott – „nincs ingyen ebéd”.
Éppen ezért a nagyvállalkozó szerint nem az a legfontosabb kérdés, hogy valaki támogatja-e vagy ellenzi a Tiszát. Sokkal inkább az, hogy egy demokratikus rendszerben természetes legyen a kormány döntéseinek számonkérése akkor is, ha a kritikát olyan ember fogalmazza meg, aki korábban maga is segítette az adott politikai erőt.
Felföldi József pedig most pontosan ezt tette: jelezte, hogy miközben nem lett a kormány politikai ellenfele, az üzemanyagárak, a rezsicsökkentés és a kampányígéretek ügyében már komoly kétségei vannak.
És saját szavai alapján számára itt húzódik a legfontosabb határ: egy vezető tehet nehéz lépéseket, hozhat népszerűtlen döntéseket, sőt akár korábbi terveit is felülvizsgálhatja. De ha az ígéretek megváltoznak, akkor szerinte ehhez őszinteségre, magyarázatra és empátiára van szükség.
Mert ahogyan maga Felföldi József fogalmazott: „egy vezető legnagyobb értéke a szava.”