88 éves korában, hosszú betegség után elhunyt Horváth Zoltán, a magyar kardvívás kiemelkedő alakja, olimpiai és többszörös világbajnok sportoló. Halálhírét a Magyar Vívó Szövetség jelentette be.
Horváth Zoltán a magyar vívósport aranykorának egyik utolsó élő legendája volt, aki már fiatalon bizonyította tehetségét. Mindössze húszévesen bekerült a világbajnoki csapatba, ahol olyan ikonokkal vívhatott együtt, mint Gerevich Aladár, Kovács Pál és Kárpáti Rudolf. Az 1960-as római olimpián csapataranyat szerzett, és egyéniben ezüstérmet nyert – Kárpáti mögött a dobogó második fokára állhatott.
Az olimpiai sikert követően az 1962-es Buenos Aires-i világbajnokságon egyéniben is világbajnok lett, megerősítve ezzel helyét a magyar kardvívás legnagyobbjai között. Csapatban további aranyérmeket nyert: 1957-ben Párizsban, 1958-ban Philadelphiában, és 1966-ban Moszkvában.
Pályafutását 1964-ben egy súlyos autóbaleset törte meg. Bár a baleset után még visszatért a pástra, újabb kiemelkedő eredményt már nem ért el. Alig harmincévesen visszavonult az aktív sporttól, de élete ettől kezdve is a vívás körül forgott: külföldön edzősködött, majd hazatért, és a sportág elkötelezett nagyköveteként tevékenykedett tovább.
Utolsó éveit a Tatabánya melletti Szárligeten töltötte, békés környezetben, visszavonultan. Életének utolsó szakaszát hosszan tartó, súlyos betegség árnyékolta be, amelynek végül 2024. júniusában engedett.
A Magyar Vívó Szövetség mély fájdalommal búcsúzik tőle, kiemelve, hogy Horváth Zoltán nemcsak páratlan eredményeivel, hanem személyiségével és sport iránti elkötelezettségével is példakép volt nemzedékek számára.
Nyugodjon békében, bajnok!