Tragikus hirtelenséggel halt meg a Huszti ikrek édesapja – újabb csapás érte a gyászoló családot
Alig több mint egy év telt el azóta, hogy az egész országot megrázta a Huszti ikrek, Eliza és Henrietta halála, most pedig újabb pótolhatatlan veszteség érte a családot: elhunyt az édesapjuk, Huszti Miklós, aki a tragédia óta csendes méltósággal próbálta elviselni a kimondhatatlant. A 63 éves férfi egy héttel ezelőtt még teljesen jól érezte magát, halála így mindenkit váratlanul ért.
A két testvér 2025. január 7-én tűnt el a skóciai Aberdeen városánál, a Dee folyó közelében. A keresés napokig tartott, majd holttestüket a vízben találták meg. Bár a skót hatóságok hivatalosan balesetként zárták le az ügyet, a mai napig sokan kételkednek abban, hogy ez a történet valódi és teljes magyarázata. A bizonytalanság, a megválaszolatlan kérdések és a körülmények különös egybeesései hosszú időre az ország figyelmének középpontjában tartották az ügyet.
A lányok édesapja, Huszti Miklós nemcsak a gyász súlyát hordozta, hanem a tragédia után következő ügyintézések terhét is. A hozzátartozók beszámolói szerint látszólag próbált erős maradni, de mindenki tudta, hogy két gyermeke elvesztése olyan seb, amelyet talán semmi sem gyógyíthat be.
„Múlt pénteken még megfázásra panaszkodott, de nem látszott, hogy komoly baja lenne” – mondta lapunknak egy családtag. „Aztán egyre rosszabbul lett, úgy tudjuk, a tragikus napon lefeküdt aludni, hogy megpróbálja kipihenni a betegséget, de már nem kelt fel többé.”
A halál körülményei alapján úgy tűnik, a szervezete a legyengültség időszakában adta fel a küzdelmet, de a család számára ennél is fájóbb, hogy a gyász, amelyet már így is emberfeletti teherként viseltek, újra teljes erővel szakadt rájuk.
A férfit Tornyospálcán, szülőfalujának temetőjében helyezik örök nyugalomra, távol a lányaitól, akik a Pest vármegyei Monor sírkertjében nyugszanak. A családtagok számára ez külön fájó pont: a szívekben összetartozó hármas földrajzilag is elszakad egymástól.
A következő napokban csendes, visszafogott búcsúra készülnek, hiszen a család erejét már így is végletekig próbára tette a sors. A hozzátartozók azt kérik, hogy mindenki, aki együttérzését szeretné kifejezni, tegye azt tisztelettel, a gyászolók nyugalmának megőrzésével.
A tragikus hír ismét emlékeztet arra, hogy egyetlen család élete is képes annyi fájdalmat hordozni, ami több emberöltőre elegendő lenne – és bár a sebek talán sosem gyógyulnak be, remélik, hogy Miklós most végre újra együtt lehet imádott lányaival, akiket életében soha nem tudott elengedni.