Mély megrendüléssel érkezett a hír: 85 éves korában elhunyt dr. Szollár Zoltán, a dombóvári Szent Lukács Kórház Mozgásrehabilitációs Részlegének korábbi vezetője. Az országos hírű, nagy tekintélyű reumatológus több évtizeden át szolgálta hivatását, és betegeinek ezrek köszönhetik életminőségük javulását.
A kórház közösségi oldalán osztották meg a szomorú hírt, hosszú és megható méltatással búcsúzva az orvostól, aki egész pályafutása során a gyógyításnak, a betegeknek és a szakma fejlesztésének szentelte életét.
Dr. Szollár Zoltán Nagykanizsán és Szekszárdon kezdte orvosi pályáját, majd Dombóváron teljesedett ki hivatása. Vezetésével a Mozgásszervi Rehabilitációs Intézet a régió egyik legfontosabb egészségügyi központjává vált, amely hosszú éveken át adott reményt és segítséget mozgásszervi problémákkal küzdő betegeknek.
1989 és 2005 között a Magyar Reumatológiai Társaság vezetőségi tagjaként is aktívan részt vett a szakma fejlődésében, publikációival, előadásaival és szakmai munkájával országos hírnevet szerzett. Kollégái szerint mindig segítőkész, emberséges és tiszteletreméltó személyiség volt, aki nemcsak tudásával, hanem emberségével is példát mutatott.
A megyei lap egyik 2009-es cikkében olvastuk:
" Sikeres életutat tudhat maga mögött dr. Szollár Zoltán főorvos. Egy osztályt hozott létre a semmiből 1982-ben a dombóvári kórházban. Huszonhét év alatt az eredetileg 28 ágyas vegyes profilú – reumatológia, rehabilitáció – kis osztály 198 ágyas, korszerű, európai színvonalú rehabilitációs centrummá alakult a főorvos irányításával. Pedig Szollár Zoltán eredetileg az orvostudomány más ágát szerette volna művelni.– A nagykanizsai kórházban kezdtem, szülész-nőgyógyász szerettem volna lenni. Nem volt hely, a belgyógyászatra vettek fel. Mivel később sem kaptam státuszt, a szekszárdi kórház belgyógyászati osztályára jöttem, melynek reumatológia profilja is volt. Dr. Fenyőházi László volt az osztályvezető főorvos, nagyon sokat köszönhetek neki. Ő biztatott, hogy válasszam a reumatológiát, majd a rehabilitációt, ami jó döntésnek bizonyult – emlékezik vissza a kezdetekre dr. Szollár Zoltán.
– Jelentkeztem az állásra, mert perspektívát láttam benne. Olvastam, hogy termálvizet találtak Dombóvár mellett. 1974-től intéztem a gyógyvízzé nyilvánítást, 1977-re felépült a gunarasi fedett fürdő, amit az Egészségügyi Minisztérium gyógyfürdővé nyilvánított. A nyolcvanas évek elejére megvalósult a fizioterápiás részleg is, szoros működési egységben a gyógyfürdővel – sorolja az eredményeket a főorvos.Ekkor kezdték szervezni az országos rehabilitációs intézet megyei hálózatait. Tolnában a dombóvári kórházban hoztak létre ilyen profillal osztályt 1982-ben 28 ággyal. Az osztályvezető főorvos dr. Szollár Zoltán lett. Vegyes profilú rehabilitációs osztály volt, a reumatológiai betegek mellett különféle agyi károsodást követően féloldali bénult betegeket, végtag amputált, ortopéd műtéten átesett, balesetet szenvedett pácienseket kezeltek.A megnövekedett rehabilitációs igények miatt a 28 ágy kevésnek bizonyult, 1989-ben Dombóváron 26, a kórház gunarasi részlegén 40 ággyal 94 ágyassá bővült rehabilitációs osztály. A fejlődés ezzel nem ért véget, 2005-ben a kórház uniós nyertes pályázatának köszönhetően Gunarason 80 ágyas, eurokonform rehabilitációs centrum épült, ezzel az ágyszám 198 lett, amiből 23 ágy kardiológiai betegek rehabilitációját szolgálta. Ezzel egy időben felújították az osztály B-szárnyát is. Sok ember kapott esélyt a gyógyulásra."
Dr. Szollár Zoltán halálával nemcsak a dombóvári kórház, hanem a teljes magyar egészségügy egy meghatározó alakját veszítette el.Nyugodjék békében, emlékét tisztelettel és hálával őrizzük! 🕯️