Vitt volna be a lábam a színházba” – Halász Judit 83 évesen is megállíthatatlan
Halász Judit neve régóta egyet jelent a tehetséggel, az emberséggel és azzal a különleges derűvel, amely évtizedek óta áthatja a színpadot, valahányszor megjelenik rajta, és most, 83 évesen is olyan erővel és lelkesedéssel beszél a munkáról, hogy abból világosan látszik: számára a színház nem csupán hivatás, hanem maga az élet.
Súlyos betegségek és tragikus balesete:
Halász Judit élete az utóbbi évtizedekben korántsem volt könnyű, hiszen több súlyos balesetet szenvedett, emellett melldaganattal és hepatitis C vírussal is meg kellett küzdenie, mégis megőrizte azt a belső fényt, amelyet annyian csodálnak benne.
A gyógyulásáról szólva hálával emlékezett az orvosaira, és felidézte azt is, milyen sokat jelentett neki a közönség szeretete a legnehezebb időszakokban. Különösen megrendítően beszélt arról az időszakról, amikor 1996-ban elütötte egy autó, és egy hétig kómában feküdt, majd amikor magához tért, gyerekek levelei és apró ajándékai várták a kórházban. Ezek a szeretettel teli üzenetek olyan erőt adtak neki, amelyet soha nem felejtett el. Ahogy ő maga fogalmazott: „Hát, ezért érdemes volt meggyógyulni!”
83 évesen is a színpad az otthona
Annyi megpróbáltatás után, amennyi valóban egy egész életre is sok lenne, Halász Judit ma is tele van energiával, munkakedvvel és hálával, amiért még mindig azt csinálhatja, amit a legjobban szeret. A Kossuth-díjas legenda jelenleg is hat különböző darabban játszik, és esze ágában sincs visszavonulni, mert ahogyan ő maga is elmondta, a hosszú betegeskedés évei után egyszerűen nem tudott elszakadni attól a világtól, amely mindig is az otthona volt. „Pihentem én eleget.
Évekig voltam beteg, és folyton azt kérdezgettem magamtól, mit csinálok én itthon... Délután ötkor már vitt volna be a lábam a színházba. Jólesik, hogy még szükség van rám” – vallotta őszintén.
Hat előadás, töretlen lelkesedés, régi társak
A színésznő ma is ugyanolyan szenvedéllyel lép fel, mint pályája kezdetén, és bár kisebb szerepekben láthatja a közönség, ez semmit nem vesz el abból az erőből, amellyel estéről estére jelen van a színpadon. A Vígszínház több játszóhelyén is dolgozik, és örömmel beszélt arról is, mennyire közel áll hozzá a Vándorkutya, amelyben a nagymamát alakítja, de nagy szeretettel említette a Mielőtt elrepül című felolvasószínházi előadást is. Külön öröm számára, hogy a Szerelmesfilm és a Lila ákác után ismét együtt játszhat Bálint Andrással, ami számára nemcsak szakmai, hanem érzelmi élmény is. A színpad számára nem rutin, hanem ma is ünnep, minden egyes este.
Nem a hírnév hajtja, hanem az, hogy adhat valamit az embereknek
Halász Judit számára a színészet sosem pusztán a siker vagy a taps miatt volt fontos, hanem azért, mert hisz abban, hogy egy jó előadás valóban képes enyhíteni az emberek fájdalmán, és legalább rövid időre felemelni őket a hétköznapok nehézségei fölé. Úgy érzi, ha a nézők egy kicsit jobb kedvvel, könnyebb szívvel vagy több gondolattal mennek haza, már megérte színpadra állni. „Talán elmúlik a rosszkedvük, és könnyebben viselik a sok szörnyűséget, ami jutott nekik. Mert mindenki visel valamit. Hátha kicsit el tudnak emelkedni a hétköznapoktól, és elgondolkodnak” – mondta. Ezek a szavak tökéletesen megmutatják, milyen mély emberi küldetésként tekint ma is a hivatására.