Egy váratlan telefonhívás, egy rutinszűrésnek induló vizsgálat, majd egy sokkoló diagnózis – így indult el az a hosszú és küzdelmes időszak, amelyről ma már megrendítő őszinteséggel beszél Janicsák Veca. Az énekesnő Hevesi Tamás podcastjében idézte fel méhnyakrákkal vívott harcát, a műtétet, amely gyökeresen megváltoztatta az életét, és azt az érzelmi hullámvasutat, amelyet a testi felépülésnél is nehezebbnek érzett.
Janicsák Veca négy évvel ezelőtt osztotta meg először a nyilvánossággal, hogy méhnyakrák miatt el kellett távolítani a méhét. Bár már van egy tízéves kislánya, Emma, a műtét következtében természetes úton több gyermeke már nem lehet. A történtek nemcsak fizikailag, de lelkileg is rendkívüli megterhelést jelentettek számára – különösen azért, mert a kálvária éppen Emma születése környékén vette kezdetét.
A kritikus pillanatot, amikor telefonon közölték vele a rossz hírt, máig nem felejti:
– Amikor az orvos felhív egy szűrés után, akkor az gyanús tud lenni. Ráadásul hétvége volt és telefonon keresztül közölte a hírt. Nagyon hamar lezajlott a beszélgetés. Mondta, hogy ez a helyzet, de nem kell megrémülnöm, mivel kezelve leszek. Annyi, hogy hamar meg kell műtenie – elevenítette fel Hevesi Tamás műsorában az énekesnő a pillanatot, amikor megtudta, hogy méhnyakrákkal küzd.
A történtek idején Veca hálás volt környezetének, szomszédainak, akik támogatták a nehéz hónapokban, miközben ő igyekezett helytállni édesanyaként és nőként is.
Bár a diagnózis derült égből villámcsapásként érkezett, Veca szerint a szervezete már korábban küldött jeleket. Fiatalon, huszonéves korában felkar-trombózissal kezelték, és úgy érzi, hogy az életében jelen lévő feszültség, valamint a környezeti hatások – ahogyan ő fogalmaz – a „rossz levegő” – szintén hozzájárulhattak a betegség kialakulásához.
"A családom támogatott, de éreztem, valami nem stimmelt és a saját döntéseim miatt belekerültem egy negatív hullámba" – vallotta be.
Veca hosszú időn át küzdött miómákkal, kislányát is így hordta ki. Bár akkor sikerült felépülnie, harmincéves korában újra súlyosbodott az állapota.
– Amikor betöltöttem a harmincat, akkor a doktornő ismét felfedezett nálam egy miómát. Nem akartam kétévente műtőasztalon feküdni, mert úgy éreztem, hogy amint felgyógyulok, addigra mehetek megint vissza – mondta az édesanya, aki egy idő után teljességgel kimerült a folyamatos bizonytalanságtól és a rendszeres kórházi kezelésektől.
A végtelennek tűnő küzdelem végül egy drasztikus, életet meghatározó lépéshez vezette.
– Ezek után a hiszterektómia mellett döntöttem, vagyis kivették a méhemet. Amikor sokat szenved az ember, akkor könnyen meghoz egy ilyen volumenű döntést, de ennek a lelki súlyával utána kell megküzdeni, mert ezzel azt értem el, hogy 30 évesen nem vagyok képes egy gyereket kihordani – hangsúlyozta Janicsák Veca.
Ez a mondat talán mindennél jobban összefoglalja azt a fájdalmat és veszteséget, amellyel meg kellett birkóznia. Nem csupán egy szerv eltávolításáról volt szó, hanem egy egész jövőkép megváltozásáról – egy olyan lehetőségről, amelyet egy nő legtöbbször természetesnek vesz, míg el nem veszti.
A méhnyakrákkal való szembenézés, a műtét és az érzelmi feldolgozás hosszú út volt, de Veca ma már sokkal erősebb, tudatosabb és hálásabb. Élete új mederbe került, és igyekszik minden napból a legtöbbet kihozni – édesanyaként, nőként és előadóként is.
Története sokak számára adhat erőt: azoknak, akik hasonló betegséggel küzdenek, akik nehéz döntések előtt állnak, vagy akik egyszerűen csak szeretnék megérteni, milyen érzelmi út vezet a gyógyulás felé. Veca példája azt mutatja, hogy még a legmélyebb sebek is begyógyulhatnak – idővel, szeretettel és kitartással.