Révész már gimnazista korában festett, fotózott, animált és kollázsokat állított ki, illetve a barátaival utcai performanszokat csinált. A kezdetektől jellemző volt rá a félelmetes olvasottság, az irónia, és a dolgok intellektuális megközelítése. Egy 2014-es, a Balkonnak adott interjúban azt mesélte, hogy gimisként eredetileg művészettörténésznek készült, aztán egy osztálytársa elkezdett szappanból szobrokat faragni. „Egész jók voltak, de mondtam magamban, én ennél jobbat fogok csinálni. Elkezdtem faragcsálni ilyesmiket meg festegetni, és valahogy ez maradt” – idézi a lap.
Érettségi után két évvel, 1977-ben vették fel a Képzőművészeti Főiskola festő szakára, ahol a mestere Kokas Ignác volt, a köztes időben a Pannónia Filmstúdióban dolgozott anyagelőkészítőként, közben még jobban megismerve az őt eleve érdeklő filmezést, ami később fontos szerepet játszott az életében. Ekkoriban ismerkedett meg Erdély Miklóssal, amikor elkezdett járni a magyar neoavantgárd mesterének Kreativitás és vizualitás című gyakorlataira a Ganz Mávagba.
A nyolcvanas években főleg performanszművészként volt aktív, leginkább Böröcz Andrással duóban dolgozva, közben elvégezte az animátor szakot az Iparművészetin. Később a festészetre és a filmre koncentrált inkább.
Számos kísérleti filmet és videót forgatott, de forgatókönyvíróként Enyedi Ildikóval is dolgozott együtt a rendező világhírű elsőfilmje, az Én XX. századom, illetve 1994-es játékfilmje, a Bűvös vadász forgatókönyvén. Enyedi 1997-es Tamás és Julijának pedig a díszlettervezője volt.