Komoly adósság nyomta egy idős asszony lelkét: Balázsék nyújtottak segítő kezet
Megható, őszinte és ritka pillanatnak lehettek tanúi azok, akik hallgatták a Balázsék reggeli műsort azon a napon, amikor egy egyszerűnek induló telefonhívás végül egy idős asszony életét könnyítette meg – legalábbis egy hatalmas teherrel biztosan kevesebb lett a vállán. A „Hogy vagy, magyar?” című rovatban ezúttal nemcsak beszélgettek, hanem valódi, kézzelfogható segítséget is nyújtottak: Sebestyén Balázs vállalta, hogy kifizeti egy hallgató 622 ezer forintos gázszámláját.
A Balázsék műsorában már hosszú ideje futó rovat lényege egyszerű, mégis erős: véletlenszerűen felhívnak embereket az ország különböző pontjairól, és megkérdezik tőlük, hogyan vannak. A kezdeményezés eredetileg az volt, hogy képet kapjanak a magyarok mentális, lelki állapotáról, arról, milyen terheket cipelnek a mindennapokban. Az elmúlt hetekben azonban a műsor készítői úgy döntöttek, hogy ha nagyon nehéz sorsokkal találkoznak, akkor nem állnak meg az együttérzésnél, hanem segíteni is próbálnak.
Ez történt akkor is, amikor a hívás Erzsébethez futott be.
Az idős asszony nem sokkal korábban került ki a kórházból, egyedül él, két kutyája van, akik számára nemcsak társaságot, hanem kapaszkodót is jelentenek. Elmondta, hogy egyetlen gyermeke egy otthonban lakik, ám a karácsonyt – ami sokaknak az öröm ideje – együtt fogják tölteni. Már ezek a mondatok is sejtették, hogy Erzsébet élete nem mentes a nehézségektől, de az igazi súly csak később derült ki.
A beszélgetés elején láthatóan nehezen nyílt meg anyagi gondjairól. Tipikusan az a fajta ember, aki inkább hallgat, nem panaszkodik, és szégyelli, ha segítségre szorul. Végül azonban kimondta azt, ami hónapok óta nyomta a lelkét: egy 622 ezer forintos gázszámlát kapott, amelyet képtelen volt kifizetni.
A tartozás egy elszámoló számlából adódott. Erzsébet elmondása szerint rendszeresen fizette a rezsit, nem maradt el befizetéssel, mégis hatalmas összeg gyűlt össze. A probléma abból fakadt, hogy túllépte a rezsivédett fogyasztási határt. Állítása szerint mindössze két konvektort használ az otthonában, mégis meghaladta az éves keretet, így a különbözetet piaci áron számolták el. Az eredmény: egy olyan összeg, amely egy nyugdíjas számára szinte felfoghatatlan.
A stúdióban ekkor néhány másodpercre csend lett. A műsorvezetők is pontosan érezték, hogy nem egy egyszerű panaszkodást hallanak, hanem egy valódi krízist. Erzsébet hangján hallatszott a kétségbeesés, a tehetetlenség, az a fajta szorongás, amikor valaki már nem tudja, honnan vegyen erőt a folytatáshoz.
Sebestyén Balázs nem sokáig gondolkodott.
A történet hallatán azonnal kimondta: kifizeti a teljes összeget. Nem részletekben, nem feltételekkel, hanem egyben, az egészet. A műsorvezetők azt is megígérték, hogy szakembert keresnek az asszonynak, aki átvizsgálja a fűtési rendszert, hogy kiderüljön, valóban indokolt volt-e ekkora fogyasztás, és hogy hasonló helyzet a jövőben ne fordulhasson elő.
A telefon másik végén Erzsébet ekkor már alig tudott megszólalni. A hangja elcsuklott, a szavak elfogytak, csak a meghatottság maradt. Nemcsak a pénz miatt – bár az hatalmas segítség –, hanem azért is, mert érezte: valaki komolyan vette a baját.
Sebestyén Balázs azt is hangsúlyozta, hogy akkor is átutalja a pénzt, ha később kiderülne, hogy a számla végösszege kevesebb, vagy valamilyen jóváírás járna. Ebben az esetben az asszonynál maradhatna a fennmaradó összeg, hogy egy kicsit fellélegezhessen.
„Szerintem ez az összeg holnapra vagy hétfőre a rendelkezésre áll. Ez lenne a mi kis ajándékunk. A Jóisten azt akarta, hogy mi találkozzunk, teljesen random hívunk fel embereket. Emiatt nem kell már aggódnod, ezt én elintézem. (…) Átutalom, megígértem. Ha marad kétszázezer, az külön jó” – mondta a műsorban.
A történet gyorsan terjedni kezdett, és sok hallgató számára nemcsak megható, hanem reményt adó is volt. Egy olyan időszakban, amikor sokan küzdenek rezsiszámlákkal, megélhetési gondokkal, betegségekkel és magánnyal, különösen nagy ereje van annak, amikor valaki nemcsak beszél az összefogásról, hanem meg is teszi azt.
Balázsék ezzel a gesztussal nem oldották meg az ország problémáit – és nem is ez volt a cél –, de egy ember életében óriási különbséget tettek. Erzsébet karácsonya már nem a félelemről és a tartozásról fog szólni, hanem arról, hogy van még emberség, odafigyelés és váratlan segítség.
És talán ez a „Hogy vagy, magyar?” rovat igazi értelme: nemcsak megkérdezni, hanem meghallani – és amikor lehet, segíteni is.