A magyar zenei élet ismét súlyos veszteséget szenvedett: 68 éves korában elhunyt Déri András karmester, orgonaművész és zeneszerző. A hírt a Magyar Állami Operaház közölte vasárnap délután. Halála nemcsak a hazai, hanem a nemzetközi zenei közösséget is megrendítette, hiszen pályafutása során olyan maradandót alkotott, amely méltán tette őt a 20–21. századi magyar zene egyik meghatározó alakjává.
Déri András a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen végezte tanulmányait, ahol olyan legendás mesterek mellett tanult, mint Kórodi András és Szokolay Sándor. Már fiatalon kitűnt rendkívüli tehetségével és érzékeny művészi látásmódjával, amely egyszerre épített a klasszikus hagyományokra és a kortárs zenei irányzatokra.
Pályafutása során számos intézményben dolgozott:
Nemzetközi karrierjét a Bécsi Staatsoper állandó vendégkarmestereként építette, ahol magyar és nemzetközi művészekkel egyaránt dolgozott. Közreműködésével a magyar zenekultúra számos alkalommal jutott el világszínpadokra.
Déri nemcsak vezényelt, hanem szerzőként is kiemelkedőt alkotott. Számos orgonaművet, kamarazenei darabot és kórusművet írt, amelyeket önálló esteken mutattak be itthon és külföldön. Zeneszerzői stílusára a klasszikus harmóniák és a modern kifejezésmód ötvözése volt jellemző.
Különösen büszke volt arra, hogy alapító karnagya volt a Sinfonietta Hungaricának, amely új utakat keresett a magyar zeneművészetben.
A Magyar Állami Operaház megható közleményben búcsúzott tőle:
„Déri András halála pótolhatatlan veszteség a magyar zenei élet számára. Kiemelkedő tehetsége és elhivatottsága generációkat inspirált, és maradandó nyomot hagyott a magyar és nemzetközi zenei világban.”
A közlemény szerint Déri András személyisége és művészi alázata legalább akkora hatással volt környezetére, mint szakmai tudása. Számos fiatal muzsikus köszönheti neki első komoly lehetőségeit.
Déri András halálával lezárult egy fejezet a magyar zenei élet történetében, ám öröksége műveiben és tanítványaiban tovább él.
Az általa vezényelt előadások, a megkomponált művek, valamint a zenei közösségben hagyott emberi és szakmai nyoma nem feledhető. Generációk számára adott példát arra, hogy a zene nem csupán hangok összessége, hanem mélyen emberi küldetés.
A zenészek, kollégák és a közönség egyaránt osztoznak a gyászban. Temetéséről később adnak ki tájékoztatást.