Meghalt Végső Zoltán, az A38, az Élet és Irodalom és a Tilos Rádió meghatározó munkatársa
Meghalt Végső Zoltán zenei szerkesztő, újságíró, kritikus, az A38 Hajó, az Élet és Irodalom és a Tilos Rádió ismert munkatársa. Halálhírét az A38 Hajó Facebook-oldalán jelentették be, ahol megrendülten búcsúztak tőle kollégái és barátai.
„Nehéz szívvel búcsúzunk. Elveszítettük szeretett barátunkat és munkatársunkat, Végső Zoltánt, a vérbeli zenetudóst, a Hajó koncertfelvételeinek és zenei adásainak elkötelezett, játékos szerkesztőjét, akinek végtelen zenei tudása és megunhatatlan derűje az első naptól velünk volt”
– írták az A38 Hajó Facebook-oldalán.
Végső Zoltán neve sokaknak nemcsak a zenéről, hanem egy egész kulturális közegről szólt. Olyan emberként emlékeznek rá, aki nem kívülről figyelte a zenét, hanem benne élt, értette, szerette, és másokkal is meg akarta értetni. Tudása nem hivalkodó volt, hanem természetes része annak, ahogyan beszélt, írt, szerkesztett és jelen volt.
Pályája a Tilos Rádiótól az A38 Hajóig sok fontos kulturális helyszínhez kötődött
Az A38 blogján drMáriás írt Végső Zoltánról, felidézve sokoldalú pályáját és azt a különleges kulturális jelenlétet, amely hosszú éveken át meghatározta a munkáját. Dolgozott a Tilos Rádiónál, a Nápolyi szext házigazdájaként, a Haza és haladás társalkotójaként, az Élet és Irodalom kritikusaként, a Közgáz Vizuális Brigád tagjaként, filmzeneszerzőként és filmszereplőként is.
Emellett számtalan zenével kapcsolatos közösségi esemény résztvevője volt, és az A38 Hajónak az első naptól az utolsóig meghatározó alakja maradt. Nem egyszerűen munkatárs volt, hanem olyan ember, akinek jelenléte, ízlése, figyelme és gondolkodása nyomot hagyott mindazokon, akik vele dolgoztak.
drMáriás írásában felidézte, hogy Végső Zoltán „játszi könnyedséggel” mozgott a legkülönfélébb műfajok között. A popzenétől a kortárs komolyzenéig minden érdekelte, tudását pedig mindig arra használta, hogy értelmezze, ajánlja és összefüggéseiben mutassa meg a zenét.
A zene számára nem munka volt, hanem életforma és kapcsolat a világgal
A róla szóló búcsúban nemcsak a szakmai tudását emelték ki, hanem azt az emberi derűt is, amely végigkísérte pályáját. A bejegyzés szerint szakmai komolysága mellé „minden porcikájában életörömet sugárzó, vidám, minden iránt nyitott, eklektikus, pezsgő, vicces, vérbeli kelet-európai” személyiség társult.
Kollégái szerint ennek köszönhetően „mindig tudtunk vele nevetni a világ megannyi dolgán”. Ez a mondat sokat elmond arról, milyen emberként maradt meg azok emlékezetében, akik közelről ismerték. Nemcsak a zenéről lehetett vele beszélni, hanem az életről, a világról, a mindennapi abszurditásokról és azokról a nehézségekről is, amelyeket humorral és nyitottsággal próbált kezelni.
A búcsúban hangsúlyozták azt is, hogy a mindennapi nehézségek, valamint a négy gyermekéről és családjáról való gondoskodás sem tántorította el attól, hogy „a Zenével a legteljesebb, élő és éltető kapcsolatban maradjon utolsó pillanatáig”. Ez a mondat talán a legpontosabban mutatja meg, mennyire mélyen kötődött ahhoz, amit egész életében képviselt.
Grecsó Krisztián is megrendülten búcsúzott tőle
Végső Zoltán haláláról Grecsó Krisztián is hírt adott Facebook-oldalán. Ő a „közégeneráció legjobb zenekritikusának” nevezte néhai kollégáját, és személyes hangú bejegyzésben emlékezett meg róla.
„Kiváló elme, remek ízlésű, kérlelhetetlenül az igazságért küzdő ember. (…) Mennyi energia, mennyi munka, mennyi jövő. Utolsó levelében ezt írta nekem: »Sokszor eszembe jut, amikor Te voltál beteg, és nagy példa, hogy vissza tudtál jönni.« De kár, hogy nem tudtam jobb példát adni. Isten veled, Zoli! Az ég adjon sok erőt a családnak!”
– olvasható az író, költő posztjában.
Kollégája úgy fogalmazott, „nagyon nehezen ivódik belénk” Végső Zoltán elvesztése. A búcsú végén ezekkel a szavakkal köszöntek el tőle:
„Jó utat drága barátunk a Végső harmóniába, melynek mindig is a legnagyobb tudósa voltál!”
Végső Zoltán távozásával a magyar zenei és kulturális élet egy különleges hangot, egy nagy tudású, kíváncsi, derűs és szenvedélyes embert veszített el. Olyan embert, aki nemcsak írt a zenéről, hanem segített hallani, érteni és szeretni is azt.