Felnyitották a magyar király sírját – több tudós azonnal meghalt 😱
A fáraók átka a popkultúra egyik legismertebb legendája – de kevesen tudják, hogy Európa egyik legrejtélyesebb „sírátka”-története nem Egyiptomban, hanem Lengyelországban, ráadásul egy magyar származású királyhoz kötődik.
1973-ban, közel fél évezreddel a halála után, tudósok felnyitották IV. Kázmér lengyel király sírját – és ezzel olyan eseménysor indult el, ami azóta is borzongással tölti el a történészeket. A kutatócsoport tagjai egymás után haltak meg, a világ pedig kénytelen volt szembesülni azzal, hogy egy „biológiai időzített bomba” rejtőzött a múlt mélyén.
IV. Kázmér, a Jagelló-ház tagja, nemcsak Lengyelország, de a magyar történelem egyik különleges szereplője is. Anyja, Zsófia királyné, a magyar Holszański hercegi családból származott, így Kázmér ereiben magyar vér is csörgedezett. A király 1492-ben hunyt el, és a krakkói Wawel-katedrális királyi kriptájában helyezték örök nyugalomra.
A sírját több mint 480 éven át senki sem háborgatta. 1973-ban azonban egy 12 fős tudóscsoport – a későbbi II. János Pál pápa, akkor még krakkói érsek engedélyével – elhatározta, hogy feltárja az uralkodó maradványait.
A történészek és régészek izgatottan készültek: úgy gondolták, felbecsülhetetlen tudományos értéket rejthet a sír. Ám a kíváncsiságukért a legmagasabb árat fizették.
A feltárást követő hetekben és hónapokban a 12 kutatóból tízen rejtélyes körülmények között életüket vesztették. A halálesetek gyors egymásutánban történtek – láz, tüdőgyulladás, majd végzetes fertőzés formájában.
A sajtó azonnal felkapta a hírt, és megszületett a legenda: „A király átka.”
A későbbi laboratóriumi vizsgálatok azonban sokkal földhözragadtabb – és ijesztőbb – magyarázatot adtak. A halálokat nem természetfeletti erő, hanem egy láthatatlan, de halálos gyilkos okozta: az Aspergillus nevű penészgomba.
A gombafaj a sírban található fa, gyanta és szerves anyagok keverékében tökéletesen elszaporodott az évszázadok alatt. A lezárt, sötét, nedves sírkamra ideális környezet volt számára – egy valóságos biológiai bomba, amely csak arra várt, hogy valaki felnyissa a koporsót.
Amikor a kutatók 1973-ban végül feltörték a pecséteket, a levegőbe milliónyi gombaspóra került. Ezek belélegzése súlyos, gyakran halálos tüdőfertőzéseket okozott. A tudósok tehát valójában nem átok, hanem mérgező biológiai csapda áldozatai lettek.
A tragédia rávilágított arra, hogy a történelem legendás sírátkai mögött gyakran kémiai és biológiai folyamatok állnak. A legismertebb példa, Tutanhamon sírjának felnyitása után elhunyt Lord Carnarvon esete, ahol szintén gombamérgezés vagy bakteriális fertőzés gyanúja merült fel.
IV. Kázmér sírja tehát valóban „átkozott” volt – de nem misztikus értelemben. A több száz év alatt fejlődő mikroorganizmusok halálos erővel támadtak, amikor a levegő ismét bejutott a lezárt térbe.
A kutatás végül forradalmi felfedezéssé vált: ma már minden sírfeltárás előtt különleges védőfelszerelést és sterilizált légkezelést alkalmaznak, hogy megelőzzék az ehhez hasonló tragédiákat.
A krakkói katedrális ma is őrzi IV. Kázmér nyughelyét – de a sír azóta örökre lezárva maradt. A tudósok emlékére egy kis bronztábla figyelmezteti az utókort:
„A múlt tiszteletet kíván. A kíváncsiság néha életet követel.”
A király sírjának története egyszerre emlékeztet arra, hogy a tudomány és a hit határa vékony vonal, és hogy az emberi kíváncsiság, bármilyen nemes is, olykor végzetes lehet.