𝐌𝐞𝐠𝐡𝐚𝐥𝐭 𝐓𝐢𝐦𝐚́𝐫 𝐒𝐚́𝐧𝐝𝐨𝐫, 𝐚 𝐦𝐚𝐠𝐲𝐚𝐫 𝐧𝐞́𝐩𝐭𝐚́𝐧𝐜 𝐞𝐠𝐲𝐢𝐤 𝐥𝐞𝐠𝐧𝐚𝐠𝐲𝐨𝐛𝐛 𝐚𝐥𝐚𝐤𝐣𝐚
𝐌𝐞𝐠𝐡𝐚𝐥𝐭 𝐓𝐢𝐦𝐚́𝐫 𝐒𝐚́𝐧𝐝𝐨𝐫, Kossuth-díjas koreográfus, a nemzet művésze, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja. Életének 𝟗𝟔. évében, 𝟐𝟎𝟐𝟔. 𝐣𝐮́𝐧𝐢𝐮𝐬 𝟐𝟎-án érkezett a szomorú hír, amely gyászba borította a magyar művészeti életet. Timár Sándort családja körében érte a halál, a Magyar Művészeti Akadémia pedig saját halottjának tekinti. A magyar néptáncélet olyan mestere távozott, aki nemcsak koreográfusként és színpadi alkotóként hagyott maradandó nyomot, hanem tanárként, közösségteremtőként és példaképként is. Munkássága generációk számára mutatta meg, hogy a néptánc nem pusztán előadás, hanem élő hagyomány, közösségi erő és nemzeti örökség.
𝐀 𝐬𝐳𝐨𝐥𝐧𝐨𝐤𝐢 𝐭𝐚𝐧𝐲𝐚𝐯𝐢𝐥𝐚́𝐠𝐛𝐨́𝐥 𝐢𝐧𝐝𝐮𝐥𝐭, 𝐞́𝐬 𝐞𝐠𝐲 𝐞𝐠𝐞́𝐬𝐳 𝐞́𝐥𝐞𝐭𝐞𝐭 𝐚 𝐭𝐚́𝐧𝐜𝐧𝐚𝐤 𝐚𝐝𝐨𝐭𝐭
Timár Sándor parasztcsaládban született a szolnoki tanyavilágban, családját az ötvenes években kuláknak minősítették. Már kisgyermekként a nagyapjától tanult táncolni, és ez az élmény egész életére meghatározó lett. Eredetileg kutatóorvos szeretett volna lenni, de származása miatt nem vették fel az orvosi egyetemre. Később a Színművészeti Főiskola néptánc szakával is próbálkozott, de ott sem járt sikerrel. A sors végül mégis a néptánc felé vezette, és ez a fordulat nemcsak az ő életét, hanem a magyar néptánc történetét is megváltoztatta. A szolnoki Verseghy Ferenc Gimnázium táncegyüttesének vezetője lett, majd innen vezetett az útja a nagyobb színpadok, társulatok és országos jelentőségű alkotások felé.
𝐌𝐨𝐥𝐧𝐚́𝐫 𝐈𝐬𝐭𝐯𝐚́𝐧 𝐡𝐢́𝐯𝐚́𝐬𝐚́𝐫𝐚 𝐢𝐧𝐝𝐮𝐥𝐭 𝐞𝐥 𝐚 𝐧𝐚𝐠𝐲 𝐩𝐚́𝐥𝐲𝐚, 𝐚𝐦𝐞𝐥𝐲 𝐚 𝐭𝐚́𝐧𝐜𝐡𝐚́𝐳𝐦𝐨𝐳𝐠𝐚𝐥𝐨𝐦𝐢𝐠 𝐯𝐞𝐳𝐞𝐭𝐞𝐭𝐭
A fiatal Timár Sándort a SZOT Művészegyüttes akkori vezetője, a kolozsvári születésű Molnár István hívta társulatába, és ezzel elindult néptáncos pályája. Martin Györggyel együtt Kallós Zoltán meghívására Székre mentek, ahol filmre vették az ottani táncokat, majd ezeket itthon visszanézve tanulták meg. Később a Budapesti Táncegyüttes szólistája lett, majd 𝟏𝟗𝟓𝟖-ban megalapította a Bartók Béla Táncegyüttest. A társulatnak negyedszázadon át volt művészeti vezetője és koreográfusa, az első 𝟏𝟎 évben Vásárhelyi László társaként dolgozott. A Bartók Béla Táncegyüttesben alakította ki azt az új néptánc-pedagógiai módszert, amely később alapot adott a táncházmozgalom elindításához az 𝟏𝟗𝟕𝟎-es években. Kísérő zenekaruk a Sebő-együttes lett, és munkájuk nyomán a néptánc nemcsak színpadi műfajként, hanem közösségi élményként is új erőre kapott.
𝐓𝐚𝐧𝐚́𝐫𝐤𝐞́𝐧𝐭, 𝐤𝐨𝐫𝐞𝐨𝐠𝐫𝐚́𝐟𝐮𝐬𝐤𝐞́𝐧𝐭 𝐞́𝐬 𝐜𝐬𝐚𝐥𝐚́𝐝𝐢 𝐭𝐚́𝐫𝐬𝐮𝐥𝐚𝐭𝐚́𝐯𝐚𝐥 𝐢𝐬 𝐦𝐚𝐫𝐚𝐝𝐚𝐧𝐝𝐨́𝐭 𝐚𝐥𝐤𝐨𝐭𝐨𝐭𝐭
Timár Sándor 𝟏𝟗𝟕𝟎-ben elvégezte a Színház- és Filmművészeti Főiskola koreográfus szakát, 𝟏𝟗𝟕𝟏-től az Állami Balettintézet néptánc tagozatának tanára, később tanszékvezetője volt 𝟏𝟗𝟗𝟎-ig. A Magyar Állami Népi Együttest 𝟏𝟗𝟖𝟎-tól 𝟏𝟔 éven át vezette, számos hazai és külföldi turnén szerepeltek, legtöbbször Észak-Amerikában. Feleségével, Timár Böskével 𝟏𝟗𝟗𝟑-ban hozták létre saját társulatukat, a Csillagszemű Gyermektáncegyüttest, amellyel Európán kívül a világ több pontján is képviselték Magyarországot. Pedagógusként tanítványok százai tekinthetik mesterüknek, sokan közülük vezető táncművészek, koreográfusok, együttesvezetők és pedagógusok lettek. Timár Sándort kétszer is kitüntették a Magyar Köztársasági Érdemrenddel, 𝟏𝟗𝟗𝟕-ben és 𝟐𝟎𝟏𝟎-ben. 𝟏𝟗𝟕𝟕-ben Erkel Ferenc-díjat kapott, 𝟐𝟎𝟏𝟒-ben pedig Kossuth-díjjal ismerték el a magyar néptáncoktatás egyedi módszertanának kidolgozásáért, a hazai táncházmozgalom elindításáért és fenntartásáért, valamint a magyar néptáncművészet nemzetközi népszerűsítéséért. Ugyancsak 𝟐𝟎𝟏𝟒-ben elnyerte a Nemzet Művésze kitüntető címet is. Távozásával egy korszak zárult le, de amit a magyar néptáncért tett, az tovább él a színpadokon, a táncházakban, a tanítványokban és mindazokban, akik számára a hagyomány nem múzeumi emlék, hanem élő, dobogó örökség.