Szörnyű veszteségéről beszélt Geszti Péter. Nagyon fiatalon ment el…
Szinte mindig mosolygós és vidám Geszti Péter. Sokan nem gondolnák, milyen mély fájdalmat hordoz magában. Nemrég megjelent Noé című lírai hangvételű dala az újrakezdésről szól, arról, hogyan lehet újrakezdeni a személyes tragédiák után.
– Ha az embernek van hite önmagában, képes összeszedni magát és nem tapicskol hosszú ideig a fájdalmában, hanem feldolgozza a veszteségeit, akkor történjen bármi, képesek vagyunk új világot teremteni. Erről szól a dal – kezdi Geszti Péter a Best magazin újságírójának. – Persze, jól jön a segítség a hátországból, attól, akit szeretek, akire számíthatok, akiért érdemes felkelni, akiért érdemes élni. – folytatja, és azt is elárulja, az életében bizony több olyan fájdalmas élmény is volt, amiből bizony fel kellett állni. Ilyen volt szülei válása is, annak ellenére, hogy tizenhat évesen érzékelte, hogy valami nincs rendben köztük.
11 évvel idősebb nővére elvesztése, és sorsa is nagyon megviselte.
– Én voltam a legkisebb, a család szeme fénye. Utólag úgy tűnik, hogy minden jó, ami nekem jutott, az nem adatott meg a nővéremnek. Őt inkább csak nehézségek és csalódások érték... Negyvenhét évesen ment el - mondja szomorúan, és arról is beszél, hogyan lehetett túl élni ezt a szörnyű veszteséget.
– Anyukámnak ott maradt Márti négy gyermeke, akiket fel kellett nevelni, és útnak indítani az életbe. Így annyi feladata lett hirtelen, hogy talán ez enyhítette a fájdalmát. Belemenekült a hétköznapok praktikumaiba. Én keserű voltam, lelkiismeret-furdalásom volt, mert többet kellett volna vele lennem, többet kellett volna adni magamból. Nemcsak anyagiakkal segíteni, hanem érzelmileg is mellette állni. – folytatja a dalszövegíró, énekes, reklámszakember, akit az élet kárpótolt a nehézségekért, fájdalmakért, sikeres ember, szép családja van. Ahogy magyarázza könnyű dolga van, mert azt adja tovább, amit a szüleitől tanult, és amiért végtelenül hálás nekik.