Amikor Vászka meghalt, egy pillanatra megállt az idő. Egy olyan ember távozott közülünk, akinek talán nem lett volna rendes temetése, ha nem áll mellé néhány jó szívű lélek. Ezért döntöttem úgy, hogy felajánlom: eltemetem őt. Nem hagyhattuk, hogy csendben, nyomtalanul múljon el az élete.
Mi vettük meg a koporsót, kiválasztottuk a ruháját, elhoztuk a kórházból, és emberhez méltó módon búcsúztattuk el. 🙏 Nem volt egyszerű, de mindannyian éreztük, hogy ez a helyes. Hogy így kell lennie.
A szertartás megható volt, egyszerre fájdalmas és felemelő. A KEGYES csoport tagjaival közösen emlékeztünk rá, felidéztük mindazt, amit adott, amilyen ember volt. A könnyek és sóhajok között ott volt a hála is: hogy bár rövid időt töltött velünk, mégis nyomot hagyott a szívünkben.
Aki ott volt, érezhette: Vászka nem egyedül távozott. Elvittük őt a vállunkon, imával, szeretettel, ahogy minden embert megillet. 🌹
Később a teljes szertartás felvételről is megtekinthető lesz, hogy azok is elbúcsúzhassanak, akik nem tudtak jelen lenni.
Nyugodj békében, Vászka. Nem felejtünk el. 🕯️
