Egykori hadifogoly tért vissza családjához – testi-lelki megpróbáltatások után most újra kezdheti az életét. Története egyike a sok közül, de üzenete mindenkihez szól.
2022 márciusában, az orosz–ukrán háború egyik leghevesebb időszakában esett fogságba az ukrán katona, akinek nevét a család kérésére nem hozták nyilvánosságra. A hadifogság első napjától kezdve megszakadt vele minden kapcsolat. Sem hivatalos értesítés, sem levél, sem telefon – csak a bizonytalanság és a félelem maradt szeretteinek.
Hosszú hónapokon át nem lehetett tudni, hogy életben van-e, hol tartják fogva, vagy milyen körülmények között él. A család mégis kitartott a remény mellett, annak ellenére, hogy az idő múlásával egyre kevesebb esély maradt a viszontlátásra.
A férfi idén decemberben tért haza egy hadifogoly-csere keretében. Állapota súlyosan megromlott: lefogyott, testi sérüléseket szenvedett, és lelkileg is rendkívül megviselt volt. Két év alatt hidegben, éhezve, gyakran embertelen körülmények között tartották fogva.
Családja alig ismerte fel, de a szemében ott volt valami, ami nem változott – az élni akarás és a remény. Hazatérése után így szólt: „Sajnálom, hogy ilyen sokáig megvárakoztattalak.” Párja könnyeivel küszködve csak annyit felelt: „Nem számít. A lényeg, hogy életben vagy.”
Bár a hazatérés örömteli, a történet nem zárul le itt. Több ezer ukrán katona és civil van még ma is hadifogságban, akikről kevés vagy semmilyen információ nem áll rendelkezésre. Sorsuk ismeretlen, és sokan már a nemzetközi figyelemből is kikerültek.
Ez a történet nem csak egy emberről szól – ez figyelmeztetés is. Emlékeztet arra, hogy minden fogoly mögött egy élet, egy család és egy történet áll. A nemzetközi közösség felelőssége, hogy ezek az emberek ne tűnjenek el a feledés homályában.