Szívszorító részlet derült ki Scherer Péter utolsó időszakáról
Scherer Péter halála után néhány órával Liptai Claudia megrendítő sorokkal búcsúzott a Jászai Mari-díjas színésztől. A bejegyzésből egy kevésbé ismert részlet is kiderült: Scherer Péter beteg volt, erről azonban a nagyközönség szinte semmit nem érzékelt. Nem panaszkodott, nem tette közszemlére a küzdelmét, nem ebből akart figyelmet. Dolgozott, játszott, mesélt, jelen volt – úgy, ahogy csak ő tudott.
Liptai Claudia fájdalmas sorai sok mindent elmondanak
Liptai Claudia azt írta: „Soha nem panaszkodtál, pedig tudtuk, hogy beteg vagy”, majd hozzátette, hogy egy idő után mintha „visszaköltözött volna az élet” Scherer szemébe és a szín a hajába. Ezek a mondatok most különösen szívbe markolóak, mert már tudni lehet: a közönség egy olyan embert látott a színpadon és a filmekben, aki a saját nehézségeit csendben viselte, miközben továbbra is adott magából másoknak.
A közönség ebből szinte semmit nem vett észre
Scherer Péter nem olyan embernek tűnt, aki kifelé vitte volna a bajait. A hozzá közel állók tudták, hogy beteg, de a nézők ebből legfeljebb annyit érezhettek, hogy minden szerepében még nagyobb súlya lett a jelenlétének. A nyilvánosság előtt nem a betegségéről szóltak a hírek, hanem az alakításairól, a színházi munkáiról, a különleges hangjáról és arról az emberi energiáról, amely miatt annyian szerették.
A végéig a színház maradt az otthona
A halálhír váratlanságát csak fokozza, hogy Scherer Péter aznap is színpadra állt volna. Kedden még játszott volna a Zenthe Ferenc Színházban, A fajok eredete című előadást azonban váratlan körülmények miatt lemondták, majd nem sokkal később megérkezett a gyászhír. Ez a részlet szinte mindent elmond róla: nem búcsúzkodott nagy szavakkal, nem kért külön figyelmet a szenvedésére, hanem a végéig ahhoz tartozott, amit a legjobban szeretett.
Pepe velünk marad
Scherer Péter halála nemcsak azért fáj, mert kiváló színész volt, hanem azért is, mert ritka szerethető emberként maradt meg a közönség emlékezetében. Egy hang, egy tekintet, egy félmosoly is elég volt tőle, hogy az ember odafigyeljen rá. Nemcsak szerepeket hagyott hátra, hanem emberséget is: azt, hogy lehet nagyot játszani kicsi gesztusokkal, lehet nevettetni méltósággal, és lehet csendben küzdeni úgy, hogy abból a közönség szinte semmit nem vesz észre. Scherer Péter elment, de Pepe velünk marad. Nyugodjon békében.
Címlapfotó:illusztráció!