Magyar Bálint szerint Orbán Viktor már nem a Fidesz megújítására készül, hanem olyan menekülőutat próbál kiépíteni, amely segíthet megőrizni nemzetközi befolyását és elkerülni a felelősségre vonást. A szociológus úgy látja, a korábbi kormánypárt mozgástere jelentősen beszűkült, miután elveszítette az állami intézményekhez, a közpénzek elosztásához és a gazdasági kedvezményezettekhez kapcsolódó hatalmát.
Magyar Bálint szerint a rendszer képtelen a valódi megújulásra
Magyar Bálint régóta használja a „maffiaállam” fogalmát az Orbán-rendszer működésének leírására. Mostani értékelésében is abból indult ki, hogy a Fidesz nem egyszerűen elveszített egy választást, hanem elveszítette azt az állami pozíciókhoz kötött elosztási, ellenőrzési és zsarolási képességet is, amely hosszú időn keresztül a rendszer egyik legfontosabb alapját jelentette.
Egy hagyományos politikai párt választási vereség után tisztújítást tarthat, új programot írhat, háttérbe tolhatja a hitelüket vesztett politikusokat, és új arcokkal próbálhat visszatérni. Magyar Bálint szerint azonban az Orbán-rendszer nem hagyományos pártként működött. A politikai hatalom, az állami intézmények, a gazdasági kedvezményezettek és a személyes lojalitásra épített hálózatok olyan szorosan összefonódtak, hogy a választási bukás után nem elegendő néhány új szlogen vagy vezetőcsere.
A rendszernek a saját túlélési stratégiáját kell újraírnia, miközben már nem rendelkezik azokkal az állami eszközökkel, amelyekkel korábban jutalmazni tudta a hűséget, és nyomást tudott gyakorolni azokra, akik szembefordultak vele.
Magyar Bálint legkeményebb mondata szerint „egy bűnszervezet nem tud megújulni”. Ez politikai és szociológiai értelmezés, nem bírósági ítélet, de pontosan megmutatja azt a dilemmát, amely a Fidesz körül kialakult. A párt ellenzékből beszélhet jogállamról, demokráciáról és politikai tisztességről, de nehéz hitelesen új szerepet építenie, amikor a választók emlékezetében még élénken jelen van, hogyan működött az országban a hatalom 16 éven át.
Magyar Bálint szerint ezért a Fidesz előtt nem valódi újjáépítés áll. Sokkal inkább annak eldöntése következik, hogyan lehet egyben tartani a régi politikai, gazdasági és személyes kapcsolatokat úgy, hogy a párt már nem fér hozzá közvetlenül az állami gépezethez.
Orbán Viktor a nemzetközi súlyát és saját politikai mozgásterét próbálhatja megmenteni
Magyar Bálint szerint Orbán Viktor pártelnöki pozícióban maradása nem a Fidesz valódi megújításáról szól. Értelmezése szerint a volt miniszterelnök azért ragaszkodhat a párt vezetéséhez, hogy az elszámoltatási folyamatok árnyékában is megőrizze nemzetközi jelentőségét, és továbbra is olyan politikai szereplőként jelenjen meg, akivel külföldön számolni kell.
Orbán Viktor korábban kormányfőként vett részt az európai uniós csúcstalálkozókon, a NATO ülésein, valamint amerikai, orosz és más nemzetközi vezetők társaságában. A választási vereség után azonban ez a helyzet alapjaiban változott meg. Magyar Péter lett Magyarország miniszterelnöke, a Tisza kétharmados parlamenti többséggel kormányoz, a nemzetközi politika pedig rövid idő alatt alkalmazkodott ahhoz, hogy Magyarország hivatalos képviselője már nem Orbán Viktor.
A volt kormányfő számára így az ellenzéki pártelnöki tisztség maradt az utolsó olyan jelentős pozíció, amelyből továbbra is politikai erőt és nemzetközi befolyást próbálhat mutatni. Magyar Bálint szerint azonban ez nem a politikai újjászervezés, hanem a védekezés része.
A cél az lehet, hogy Orbán Viktor továbbra is tényezőnek látszódjon, kapcsolatban maradjon korábbi nemzetközi szövetségeseivel, és fenntartsa annak képét, hogy a Fidesz bármikor visszatérhet a hatalomba. Eközben azonban az állami gépezet, a kormányzati döntéshozatal és a közpénzek elosztása már kicsúszott a kezéből.
Magyar Bálint értelmezésében a háttérben nem egyszerű politikai felkészülés zajlik, hanem egy menekülési és túlélési stratégia kialakítása. Ennek része lehet Orbán Viktor nemzetközi kapcsolatainak megőrzése, a párt vezetésének egyben tartása, valamint azoknak az embereknek a politikai védelme, akik a korábbi rendszer legfontosabb döntéseiben részt vettek.
A Contextus beszámolója szerint a szociológus úgy látja, a volt kormányfő pártelnöki székben maradása elsősorban a nemzetközi jelentőség fenntartását szolgálhatja az elszámoltatás küszöbén.
Az elszámoltatás, valamint Szijjártó Péter és Lázár János szerepe lehet a következő nagy csata
Magyar Bálint megszólalásának egyik legerősebb része a felelősségre vonás kérdésével foglalkozott. A szociológus szerint a rendszer működéséből „ezernyi szálon” vezethet út büntetőjogi következményekhez.
Jogi szempontból természetesen minden konkrét ügyben a nyomozó hatóságoknak, az ügyészségnek és a bíróságoknak kell megállapítaniuk, történt-e bűncselekmény, és terhel-e bárkit személyes felelősség. Politikai értelemben ugyanakkor az elszámoltatás kérdése már megkerülhetetlenné vált.
A vagyonvisszaszerzés, az állami koncessziók, a korábbi kormány által megkötött szerződések, a közérdekű vagyonkezelő alapítványok, a nagy állami beruházások és az aranykonvojként emlegetett ügyek mind olyan területek, ahol a Tisza-kormány átfogó átvilágítást ígért.
A Tisza álláspontja szerint ki kell deríteni, hová kerültek a közpénzek, kik gazdagodtak az állami döntésekből, milyen szerződéseket kötöttek, és születtek-e olyan intézkedések, amelyek később büntetőjogi vagy polgári jogi következményeket vonhatnak maguk után.
A Fidesz mindezt bosszúhadjáratként próbálja bemutatni. A Tisza szerint viszont a választói felhatalmazás egyik legfontosabb része éppen az, hogy feltárják a korábbi rendszer működését, visszaszerezzék a jogellenesen elvitt vagyont, és szükség esetén felelősségre vonják az érintetteket.
Magyar Bálint szerint Orbán Viktor a bukás után Szijjártó Pétert és Lázár Jánost is olyan parlamenti pozícióba helyezte, amely részben politikai védőpajzsként működhet számukra. A megfogalmazás szerint ők „golyófogóként” maradhatnak a politikai térben, miközben a rendszer egykori kulcsszereplőinek felelőssége egyre inkább napirendre kerülhet.
Ez súlyos politikai állítás, de illeszkedik ahhoz a képhez, amely szerint az Orbán-rendszer nem tűnt el egyik napról a másikra a választási vereséggel. Az emberek, a személyes kapcsolatok, a gazdasági hálózatok, a korábbi kinevezések, a hosszú időre megkötött szerződések és a lojalitási viszonyok tovább élnek.
A Tisza számára éppen ezért nem elegendő a választási győzelem és a kormányalakítás. Fel kell tárnia azt a hálózatot is, amelyet a régi rendszer maga után hagyott. A Magyar Péter vezette kormány már korábban jelezte egy vagyonvisszaszerzési hivatal felállítását, amelynek feladata a korábbi időszakban szabálytalanul felhasznált közvagyon vizsgálata és visszaszerzése lehet.
A Tisza a régi rendszer túlélési útvonalait zárná le, most jöhet a valódi vizsga
A jelenlegi közjogi és politikai lépések ebben az értelmezésben nem egymástól független döntések. Az Alaptörvény 17. módosítása, a hosszú időre bebetonozott vezetők eltávolítása, a vagyonvisszaszerzési hivatal terve, a közmédia átalakítása és a választási szabályok módosítása ugyanabba az irányba mutat: elzárni a Fidesz politikai visszatérésének és a korábbi rendszer túlélésének útvonalait.
A Tisza alkotmánymódosítási terve többek között korlátozná a miniszterelnöki tisztségben eltölthető időt, megszüntetné a Szuverenitásvédelmi Hivatalt, valamint lehetőséget teremtene a közérdekű vagyonkezelő alapítványokba kiszervezett állami vagyon visszavételére.
A Fidesz ezeket a lépéseket úgy próbálja bemutatni, mintha a Tisza a demokráciát rombolná le, és politikai leszámolást indítana a korábbi kormány szereplői ellen. Magyar Bálint értelmezése szerint azonban éppen az a valódi kérdés, lehet-e működő demokráciát építeni úgy, hogy közben érintetlenül maradnak a korábbi hatalmi rendszer tartóoszlopai.
A Tisza álláspontja világos: nem.
Orbán Viktor politikai bukása ugyanis nem zárta le automatikusan az Orbán-rendszer történetét. Inkább megnyitotta annak második, talán még kényesebb fejezetét: a feltárásét, az átvilágításét és az esetleges felelősségre vonásét.
Magyar Bálint mostani megszólalása azért fontos, mert nem egyszerű pártpolitikai üzenetként kezeli a kialakult helyzetet. Szerinte egy olyan rendszer szétesése zajlik, amely nem tud klasszikus módon megújulni, mert korábban sem klasszikus politikai pártként működött.
Ha igaza van, akkor a Fidesz előtt nem újjáépítés áll, hanem védekezés.
A Tisza előtt pedig nem egyszerű kormányzás, hanem egy egész korszak működésének feltárása és elszámoltatása.
A magyar politika így valóban új szakaszba léphet. Már nem az lesz a legfontosabb kérdés, hogy a szereplők mit mondtak egymásról a választási kampányban, hanem az, hogy mit találnak az állami szerződésekben, a minisztériumi dokumentumokban, az alapítványok irataiban, az állami vállalatok gazdálkodásában és a korábban elrejtett döntések hátterében.
A színfalak mögötti túlélési játszma elkezdődött.
De most először nem Orbán Viktor írja hozzá a szabályokat.