Sokszor hallottam már, hogy a hajléktalan embereknek milyen egyszerű: csak kiállnak az utcára, tartják a markukat, és összejön a pénz. Kíváncsi lettem, mit tapasztalok, ha egy napra magam is segítséget kérek a járókelőktől. Elhatároztam, hogy kipróbálom, és este megnézem, mennyi gyűlik össze.
Gyalog jártam végig Budapest több forgalmas pontját
Az Oktogonnál kezdtem, onnan a Széll Kálmán térre mentem, később a Lurdy Ház környékén próbálkoztam, végül visszatértem a Nyugatihoz. Mindenhová gyalog mentem, így ez az egész napomat kitöltötte.
Tudatosan figyeltem arra, kit szólítok meg. Gyerekektől, fiatal fiúktól és lányoktól, valamint a gyermekükkel siető anyukáktól nem kértem semmit. Elsősorban a harminc és ötven év közötti férfiakhoz és nőkhöz fordultam.
Négyféle reakcióval találkoztam
Voltak, akik azonnal elzavartak, melegebb éghajlatra küldtek, és olyan emberrel is találkoztam, aki kis híján belém rúgott. Mások számára egyszerűen láthatatlan voltam: a szemükbe nézve beszéltem hozzájuk, mégis úgy mentek tovább, mintha ott sem lennék.
Akadtak kedves, megértő, segítőkész emberek is, akik emberségesen fordultak felém. Belőlük találkoztam a legkevesebbel.
Külön csoportot jelentettek azok, akik adtak valamennyit, aztán már indultak is tovább. Mire megköszöntem volna, szinte el is tűntek a tömegben.
Csak otthon néztem meg, mennyi pénzt kaptam
Napközben egy oldaltáskába gyűjtöttem az adományokat. Egyszer sem álltam neki számolgatni, kizárólag este, hazaérkezésem után ürítettem ki a táskát.
Összesen 13 505 forint gyűlt össze.
Pénz mellett ennivalót is kaptam: kiflit, zsemlét, pogácsát és más pékárut. Nagyjából egy kilogrammnyi élelmiszert adtak össze azok, akik így szerettek volna segíteni.
Kiszámoltam azt is, mennyit jelentene ez egy hónap alatt
Kíváncsiságból megszoroztam a napi összeget harminceggyel. Így 418 655 forint jött ki.
Ez persze csak akkor gyűlne össze, ha egy hónapon keresztül mindennap pontosan ugyanennyit kapnék. Egyetlen nap alapján nem tudhatom, máskor mennyire lennének adakozóak az emberek.
Ráadásul én este hazamentem. Attól, hogy egy napig kéregettem, még nem ismertem meg, milyen tartósan otthon nélkül élni.
Az összeg mellett az emberek viselkedése is megmaradt bennem
Meglepett, hogy ennyien adtak pénzt vagy ennivalót Budapest utcáin. Közben megtapasztaltam azt is, milyen, amikor valaki durván elküld, vagy egyszerűen keresztülnéz rajtam.
Ha legközelebb hajléktalan emberrel találkozol, étellel vagy egy meleg itallal is segíthetsz neki. Pénzt akkor adj, ha az nem hiányzik a saját megélhetésedből, és el tudod fogadni, hogy annak felhasználásáról már ő dönt.
Címlapfotó: illusztráció.