Meg kell újulniuk a temetkezési vállalatoknak akkor, ha gazdasági értelemben stabilak, illetőleg sikeresek kívánnak maradni. A nyugati országok egy részében ugyanis háttérbe szorulnak azok a szolgáltatások, amelyeket az elhunytakkal kapcsolatban eddig a legtöbbször nyújtaniuk kellett. Helyükre korábban marginális igények iránti keresletnövekedés lép, olyan új szolgáltatásokkal, amelyek nemrég jelentek meg a halálipar palettáján.
Halálozás és profit
Átlagosan percenként száznál is több ember hal meg világszerte. A halálesetek természetesen általában sokaknak fájdalmat és szomorúságot okoznak, de ugyanakkor gazdasági értelemben tekintett profit is köthető azokhoz. Amely a baby boom generáció népes számú tagjainak öregedésével majd azok eltávozásával – a második világháború után született, most 50-60-70 évesek korosztályai – várhatóan csak növekedni fog.
FELTÉVE, HA A TEMETKEZÉSI VÁLLALKOZÓK KÉPESEK REAGÁLNI A HALÁLOZÁS KAPCSÁN JELENTKEZŐ VÁLTOZÁSOKRA ÉS A FOGYASZTÓI IGÉNYEKRE.Ez utóbbi ugyanis sokszor valójában az elhunytnak még életében rögzített igénye arra, hogyan és milyen körülmények között adják meg számára a végtisztességet, és nemcsak a hozzátartozók kívánsága.
Néhány gazdasági vonatkozású adat arról, milyen helyzetben van most a temetkezési szektor néhány fejlett országban:
- Az Egyesült Államokban 2,7 millió haláleset történik évente. Az ekkor jelentkező feladatokat és igényeket 19 ezer temetkezési hely és 120 ezer munkavállaló szolgálja ki, 2017-ben 16 milliárd dolláros gazdasági teljesítményt generálva (kb. 4200 milliárd forint, ami több, mint Magyarország éves GDP-jének 10 százaléka).
- Franciaországban a szektor becsült teljesítménye 3,1 milliárd dollár körül mozog.
- A német adatok 2014-re vonatkoznak, akkor 2 milliárd dollár körül járt az ottani piac értéke, és 27 ezer embert foglalkoztatott, közülük minden hatodikat vállalkozóként.
- A brit temetkezéshez 2,8 milliárd dolláros éves gazdasági teljesítmény köthető, 20 ezer munkavállalóval, közülük minden ötödik vállalkozó.
Az egyre idősödő társadalmak miatt, az előzetes számítások szerint, a
HALÁLOZÁSI RÁTA ÉVES MÉRTÉKE ARÁNYOSAN EMELKEDNI FOG.
Például az USA-ban most minden 1000 emberre 8,3 napi haláleset jut, ez 2050-re átlagosan 10,2-re emelkedik. Olaszországban 10,6-ról 13,7-re, Spanyolországban 9,1-ről 12,8-ra nő ez az arányszám.
A temetkezési szolgáltatások pedig eddig is a viszonylag stabilan tervezhető bevételszerző tevékenységek közé tartoztak. Ennek magyarázata, hogy – eltérően a gazdaság egyéb ágazataitól – a legnagyobb veszélyt az infláció mértéke jelenti azokra, és lényegében nem függ más szektorok teljesítményétől.
EZ A KISZÁMÍTHATÓSÁG PEDIG ARRA SARKALLJA A BEFEKTETŐKET, HOGY MIND NAGYOBB ÖSSZEGEKET ÁRAMOLTASSANAK EZEKBE A VÁLLALATOKBA.
Például tavaly az Ontario Tanárainak Nyugdíjpénztára befektetésként megvásárolta egy brit kockázatitőke-kezelőtől Spanyolország egyik legnagyobb temetkezési vállalatát. Az üzlet értéke 117 millió font, azaz több mint 41 milliárd forint volt.
A temetkezési vállalkozásoktól azonban csak akkor lehet a várt üzleti eredményekre számítani, ha azok képesek alkalmazkodni a fogyasztói igényekhez.
[LAPOZAS]Halálesetből megszervezésre váró esemény
Észak-amerikai temetkezési vállalkozók arról számolnak be, az utóbbi években mind jobban megváltozik munkájuk napi gyakorlata. Egyöntetűen állítják, korábban néhány kérdést kellett csak a hozzátartozóknak feltenniük, például azt, hogy nyitott vagy zárt koporsós ravatalt állítsanak-e, hamvasztás keretében vagy sírgödörbe helyezett koporsóval vesznek-e búcsút a halottól, és még néhányat. Most viszont sokan azt mondják,DÖBBENETES MÉRTÉKBEN MEGVÁLTOZOTT A TEMETÉSEKHEZ VALÓ KULTURÁLIS HOZZÁÁLLÁS, ÉS SOKAT LAZULTAK AZ EGYES VALLÁSI HAGYOMÁNYOKHOZ KÖTHETŐ SZABÁLYOK IS.
Pizzarendelés, karaoke, tűzijáték, vagy – jobb híján – műsorvezetőnek hívott profi valamelyik rokon helyett, akinek feladata az, hogy a gyászolóknak a végső búcsú előtt bemutassa az elhunyt életpályáját: csak néhány azok közül a szolgáltatások közül, amelyeket igényeltek már temetésre a hozzátartozók.
A régimódi temetkezési vállalkozók pedig nehezen tudnak megbarátkozni az új helyzettel. Többen közülük megemlítik, korábban nem igényelték tőlük azt, hogy a szolgáltatáscsomag elemeit tételesen árazzák be: megállapodtak a hozzátartozókkal abban, hogyan szeretnének búcsút venni az elhunyttól, és hogy ez mennyibe fog kerülni a rokonoknak, barátoknak.
Általában arra sem volt szükség, hogy ezt a megállapodást papíron is rögzítsék. Manapság viszont már egyre több olyan eset van praxisukban, amikor a temetéshez kapcsolódó szolgáltatásoknál, azok igényléséről érezhetően dönt az áruk is.
A VÁLLALKOZÓK AZT MONDJÁK: A KORÁBBIAKTÓL ELTÉRŐEN, MUNKÁJUK GYAKRAN HASONLÍT EGY ESEMÉNYSZERVEZÉSHEZ,mintsem a búcsúztatás és a végső nyugalomra helyezés körülményeinek megteremtéséhez.
Az újszerű igények újfajta vállalkozói kör megjelenését eredményezték, akik, illetve amely cégek kifejezetten a megváltozott temetési igények kiszolgálására szakosodtak. Különösen az urnás hamvasztás kapcsán mutatkozik igény a korábbiaktól eltérő gyakorlatokra: van olyan hotellánc is, amely a gyászolók részére nyújt szolgáltatást azért, hogy az urnába került hamvaktól a gyászolók ott vehessenek végső búcsút. A verseny pedig nagy: az emberek már nem a területileg legközelebb eső temetkezési vállalkozót választják, hanem éppúgy összehasonlítják a szolgáltatásokat, mint más vásárlás vagy megrendelés esetében.
A hamvasztás áshatja meg a hagyományos temetés sírgödrét
Az észak-amerikai temetkezési vállalkozók és temetők nemzeti szakmai szövetsége, az NFDA, arra számít, hogy bár a halálozások száma arányosan nő, az iparág bevételei 2016 és 2021 között stagnálnak, és nem követik ezt az emelkedést.
ENNEK OKA AZ, HOGY A HAMVASZTÁS LÉNYEGESEN OLCSÓBB BÚCSÚZTATÁSI FORMA, MINT A SÍRHELYES TEMETKEZÉS.
Egy Illinois állambeli temetkezési vállalkozó egyenesen azt mondja, hogy két hamvasztásból folyik be az a bevétel a céghez, ami egy temetésből. A vallásossághoz jobban köthető országokban még mindig a sírhelyes temetés az elsődleges: Írországban a halottak 82 százalékát, Olaszországban 77 százalékát így helyezik örök nyugalomra. Ezzel szemben az Egyesült Államokban mind népszerűbb a hamvasztás. Míg 1960-ban alig 4 százalék volt ennek aránya, most 50 százalék körül mozog. 2035-re várhatóan eléri a 79 százalékot a temetkezések arányán belül.
A temetkezési vállalkozók azt mondják: az amerikaiaknak mind kevésbé fontos, hogy eltávozott hozzátartozójuk hozzájuk közel, vagy épp szülővárosában legyen eltemetve. A sírhelyes temetésnél szerepet játszik az is, egyáltalán melyik temető fogadja be az elhunytat. Ha pedig ez nehézségekbe ütközik, akkor a jóval olcsóbb hamvasztás mellett döntenek, mely, ha követi is urnás temetés, egyszerűbb és anyagilag kevésbé megterhelő.
[LAPOZAS]EZEK A JELENSÉGEK SAJÁTOS VÁLTOZÁST JELEZNEK A HALÁLHOZ VALÓ KULTURÁLIS ÉS TÁRSADALMI HOZZÁÁLLÁSBAN.
Japánban például a hamvasztás aránya közel 100 százalék a temetéseken belül. Ám ott ez az arány ahhoz az elgondoláshoz köthető, ami szerint az egyénnek meg kell tisztulnia a következő élete előtt, amihez a hamvasztás eszközként szolgál.
A hamvasztás nemcsak a tengerentúlon, hanem Európában is egyre gyakoribb. Például egy Amszterdamtól nyugatra fekvő ipari parkban egy három éve működő társaság sajátos, a leginkább kompakt hamvasztásnak nevezhető szolgáltatáscsomagot kínál. 1250 euróért egyszerű koporsót, szállítást és hűtött tárolást kap az elhunyt, akit hozzátartozók jelenléte nélkül hamvasztanak el. A cégnél nem is titkolják,ELSŐSORBAN A KISPÉNZŰEKRE GONDOLNAK SZOLGÁLTATÁSAIKKAL, AKIKNEK NINCS KERETÜK DRÁGA TEMETÉSI SZERTARTÁSOKRA.
A vállalkozásnak már most 2600 megrendelése akad évente.
A legismertebb brit, akit eddig elhamvasztottak urnás temetés nélkül, a 2016-ban elhunyt sokoldalú művész, David Bowie volt.
A BRITEKNÉL ARRA SZÁMÍTANAK, A KÖVETKEZŐ ÉVEKBEN NÖVEKSZIK A KÖZVETLEN HAMVASZTÁSOK ARÁNYA.
Ennek oka, hogy a hozzátartozók a gyász és a halottra való emlékezést különválasztják annak testétől.
Sőt, arra lehet számítani, hogy a halottól való búcsút a hozzátartozók maguk szervezik meg, és nem vállalkozóra bízzák azt.A halottaknak két életük van"– mondta 1907-ben egyik tanulmányában Robert Hertz szociológus. Az egyik élet természeti-biológiai jellegű, a másik kulturális-társadalmi. Napjainkban ez utóbbi kiteljesedését látják sokan, különösen a digitális technikáknak köszönhetően.
Így könnyen lehet, a viktoriánus kori sötét temetők hamarosan újfajta búcsúztatásnak adhatnak otthont, amennyiben a hamvasztást annak eseményétől független gyászszertartás is kísérné, és ezzel párhuzamosan a virtuális terekben,A KÖZÖSSÉGI FELÜLETEKEN IS MIND NAGYOBB SZEREPET KAP AZ ELHUNYTRA VALÓ EMLÉKEZÉS.Elengedő csak arra gondolni, hogy a Facebook bizonyos feltételek esetén megengedi egy elhunyt profiljának további működtetését is.
A hamvasztást is kiütheti a zöld temetés
A korábban jelzett fogyasztói igények változásának egyik sajátos példája, hogy egyre többen szeretnének környezetbarát, „zöld temetést" akkor, ha eltávoznak az élők sorából. Míg 2010-ben az amerikaiak 40 százaléka gondolta így, addig2015-RE AZ ARÁNY 60 SZÁZALÉK FÖLÉ KÚSZOTT.
[LAPOZAS]A zöld temetést választók jelentős része még a balzsamozást is elutasítja, hiszen ennek során nem lebomló vegyi anyagok kerülnek testébe, miután elhunyt.
Sokan közülük pedig úgy látják, értelmesebb dologra is elhasználhatnák azt a 70 ezer köbméter fát, amit csak az USA-ban a temetési eszközök – koporsók, ravatalok – készítésre használnak fel évente, például 2000 családi ház faanyag-szükségletének fedezésére.
Ugyanakkor a hamvasztás is jelentős környezeti terhelést von maga után: a hagyományos gáztüzelésű krematórium 320 kilogramm szén-dioxidot bocsát a légkörbe egyetlen test elégetésekor, és 2-4 gramm higany marad hátra a fogakból.
Nagy-Britanniában mindenesetre már 270 zöld temető van, a temetések 9 százaléka pedig már zöld temetés. Ez azt jelenti, hogy a testeket viszonylag sekély sírokba helyezik, fűzfával vagy mással takarva azokat. A zöld temetéseknél nem találkozni az egyébként szabványként használt, hat láb mély sírokkal.Hat láb túl nagy mélység ahhoz, hogy a baktériumok lebontsák a testet"– mondja gordon Tulley, aki feleségével vezet egy temetkezési parkot a Yorkshire-i erdőben és egyet Lincolnshire-ben.
Néhány vállalkozó pedig ennél is tovább megy. Észak-Amerikában megjelentek a még ennél is környezetkímélőbb, a testet hidrolízissel lebontó temetések. A test feloldása speciális, környezetileg nem ártalmas oldatban, majd a csontok megőrlése nem jár káros kibocsátással.
Más cégek pedig a hamvasztás kiegészítő szolgáltatásaiban látnak fantáziát: például kérésre a hamvak egy részét ékszerekbe helyezik, melyeket utána az elhunyt hozzátartozója viselhet.
Egy biotechnológiai vállalat pedig vállalja, hogy az elhunyt DNS-ét egy kis rozsdamenetes kapszulában a hozzátartozók rendelkezésére bocsátja, ha beleegyeznek, hogy az elhunyttól vérmintát vegyenek a kutatásaikhoz, és hajlandók azokat a temetési költségek egy részével támogatni is.
A TEMETKEZÉSI VÁLLALKOZÓK EGY RÉSZE UGYANAKKOR ÚGY GONDOLJA, ELLEN KELL ÁLLNI AZ ÚJ FOGYASZTÓI IGÉNYEKNEK,és meg kell maradni a hagyományos szolgáltatásoknál, azok jellegénél, hogy az elhunyttól való búcsú megőrizhesse régi méltóságát.
Más vállalkozók ugyanakkor úgy gondolják, ebben a kérdésben is az igények a döntők, így ha a megrendelők egy része vidám hangulatú vagy épp zöld temetést kíván, akkor eleget kell tenniük annak. Már csak az üzleti eredményesség okán is.