„Azt mondták, Svédország a szabadság földje. Hazudtak nekünk.” – Tiltakozás a nem központi elhelyezés ellen
Egy svédországi menedékkérő fejtette ki a svéd közszolgálati televíziónak, hogy mik az igényeik (közben a háttérben megható élőképbe rendezték össze a gyerekeket). „Jó életet” szeretnének.
Egy svédországi menedékkérő fejtette ki a svéd közszolgálati televíziónak, hogy mik az igényeik (közben a háttérben megható élőképbe rendezték össze a gyerekeket). „Jó életet” szeretnének.
(Érdemes megfigyelni, ahogy 1:03-tól a háttérben egy férfi felállítja a gyerekeket a busz lépcsőjére, mutatja, hogy integessenek, majd felhívja a sajtó figyelmét a megható látványra.)
A teljes beszélgetés leirata magyarul:
- Amikor idejöttünk, itt találtuk magunkat ezen a helyen. Harminc percet kell sétálni a legközelebbi élelmiszerboltig, a legközelebbi kórház 45 percre van autóval, és nincsenek iskolák. Az igényünk, hogy...
- Van itt egy iskola a faluban.
- Nem hinném. Azt mondták nekünk, hogy nincs. Nem tudom, még semmit sem láttunk. Épp csak megérkeztünk. Nem találunk semmiféle civilizációt a közelben. Azt kérjük, hogy egy olyan helyen lehessünk, ami közel van a központhoz. Gyerekeink vannak, hölgyek vannak velünk, a feleségeink, olyan helyre van szükségünk, ahol tanulhatunk, jó életünk lehet. Úgy jöttünk Svédországba, hogy azt mondták nekünk, a szabadság földjére jövünk – azt hiszem, hazudnak nekünk. Mindenki azt akarja, hogy szálljunk le a buszról, de mi nem akarunk, amíg valaki nem jön ide a bevándorlási hivataltól.
- És mit mondtak?
- Hogy jönnek. Hogy mikor? Nem tudom.
- Nem jöttek még?
- Nem. Senki.
- Tehát akkor nincs kapcsolatuk a hatóságokkal?
- Nincs. Egyáltalán nincs.
- Tehát akkor várnak.
- Igen, várunk. A buszon, a hidegben.
(via Bitang úr mikroblogja)