A világ egyik legjobb mentőbúvárja beszélt a tragédiáról
Sami Paakkarinen világhírű finn búvár vezette azt a mentőcsapatot, amely kihozta az olasz búvárok holttestét a Maldív-szigetek egyik víz alatti barlangjából, az Alimatha-sziget közelében, a Vaavu-atollon található, hírhedt „Cápa-barlangból”.
A finn búvároktató, aki akár 140 méteres mélységbe is képes lemerülni, az olasz sajtónak beszélt arról, milyen veszélyes és összetett feladat volt a mentőakció. A művelet jelentőségét tovább növelte, hogy korábban egy maldív mentőbúvár is életét vesztette ugyanennek a feladatnak a végrehajtása közben.
A barlangi merülés soha nem egyszerű
Paakkarinen a Corriere della Sera című olasz lapnak nyilatkozva így fogalmazott:
„A barlangi merülések soha nem egyszerűek. Sokkal alaposabb tervezést igényelnek, mint egy átlagos merülés. Ilyet csak akkor szabad végrehajtani, ha biztos vagy a sikerben.”
A finn búvár elmondta, hogy a mostani mentőakció nemcsak szakmailag, hanem emberileg is rendkívül megterhelő volt számára. Mégis fontosnak érezte, hogy segítsenek a családoknak, akik válaszokat és lezárást vártak.
„Végül óriási megkönnyebbülést érzek amiatt, hogy segíthettünk” – mondta, majd hozzátette:
„Néhány barátunk eltűnt egy barlangban — a norvégiai Plura Cave-ban —, és akkor mi sem tudtuk, sikerül-e megmenteni őket. De végül sikerrel jártunk, ezért pontosan átérzem, min mennek keresztül a családtagok. Ezért mondtunk igent, amikor segítséget kértek tőlünk.”
A barlang nem olyan hely, ahová véletlenül be lehet úszni
Paakkarinen szerint a maldív barlangrendszer különösen veszélyes, ugyanakkor egy tapasztalt búvár számára egyértelmű, mikor lép be egy ilyen helyre.
„Ez egy óriási barlang. Ráadásul a Maldív-szigeteken a napfény akár 100 méter mélységig is lejut. Még 60 méteren is világos van. Amikor belépsz egy barlangba, azonnal észreveszed, mert hirtelen elsötétül minden. Nem lehet véletlenül beúszni egy barlangba” – magyarázta.
A finn búvár az áramlatokról is beszélt. Elmondása szerint a víz valóban be- és kiáramlik a barlangból, de szerinte nem olyan erővel, hogy valakit egyszerűen beszippantson.
„Csak a saját tapasztalataim alapján tudok beszélni. Megtapasztaltam ezeket az úgynevezett árapály-áramlatokat. A víz 12 órán át egyik irányba mozog, aztán 12 órán át az ellenkező irányba. Folyamatos áramlásról van szó. A korallzátonynál ez nagyon kiszámítható. Amikor beléptünk a barlangba, bent is éreztünk egy enyhe áramlatot. Szóval igaz, hogy a víz be- és kiáramlik a barlangból. Olyan, mintha a barlang „lélegezne”. De ez nem olyan erős sodrás, ami beszippanthatna valakit.”
Speciális felszerelés nélkül életveszélyes a mély barlangi merülés
A barlang bejárata körülbelül 60 méteres mélységben található, ami már önmagában is komoly felkészültséget igényel. Paakkarinen szerint ilyen környezetben teljesen más felszerelésre, más gondolkodásra és nagy tapasztalatra van szükség.
„Először is, ez egy meglehetősen mély barlang, körülbelül 60 méteres mélységgel. Mivel barlangról van szó, speciális technikákra, gázkeverékekre és felszerelésre van szükség a behatoláshoz. Szóval sok apró részlet és összetett tényező játszik szerepet. Ahhoz, hogy valaki ilyen típusú merüléseket végezzen, rengeteg felkészültség kell: megfelelő képzés, megfelelő felszerelés és komoly tapasztalat.”
A finn szakember arról is beszélt, hogy 60 méter alatt már különleges gázkeverékeket használnak.
„60 méter alatti mélységnél a levegő mellett különböző gázkeverékeket használnak, ezeket hívják trimixnek. Ez oxigén, nitrogén és hélium keveréke, amely csökkenti a mélyben fellépő narkózis hatását. Így az ember feje tiszta marad és hatékonyabban tud dolgozni. A trimix mellett pedig egy úgynevezett rebreathert is használunk, ami újrahasznosítja a kilélegzett gázt, és sokkal hosszabb ideig teszi lehetővé a víz alatti tartózkodást.”
A holttestek kiemelése volt az elsődleges cél
Paakkarinen hangsúlyozta, hogy nem szeretne találgatásokba bocsátkozni az olasz búvárok esetleges hibáiról, mert az ügyben rendőrségi vizsgálat zajlik.
„Nem beszélhetek közvetlenül ezekről a részletekről, mert jelenleg rendőrségi vizsgálat zajlik. Viszont általánosságban tudok beszélni a mély- és barlangi búvárkodásról, mivel ilyen típusú merülések oktatója is vagyok. Ahhoz, hogy valaki ilyen mélységekbe és barlangokba merüljön, más felszerelésre és teljesen eltérő megközelítésre van szükség. És akár különböző gázkeverékekre is. Nem tudom, pontosan milyen gázt használtak, mert ezt a rendőrség fogja kivizsgálni, ezért nem tudok nyilatkozni.”
A finn csapat számára az első és legfontosabb feladat az volt, hogy kiemeljék az elhunyt búvárokat, majd átadják őket a hatóságoknak.
„Kiemeltük az embereket, ez volt az első számú prioritás. Természetesen náluk volt a teljes búvárfelszerelésük. Így mindannyiukat a felszínre hoztuk és átadtuk a rendőrségnek. Nem részletezhetem, milyen tárgyakat szállítottak, és pontosan mi került átadásra, de minden a hatóságokhoz került.”
Paakkarinen szerint a siker kulcsa a tapasztalat, a pontos tervezés és az összeszokott csapat volt.
„Biztonságban éreztük magunkat. Soha nem szabad barlangi merülésre indulni, ha nem vagy biztos a sikerben. Nagyon tapasztalt csapatunk van, amely már számos barlangi merülést végzett, köztük néhányat, amely igazán nagy kihívást jelentett. Mindannyian részt vettünk a norvégiai Plura-barlang 2014-es feltárási projektjében. Tehát ez egy összetartó csapat, amely már korábban is végzett hasonló munkát. Így biztos voltam benne, hogy sikerrel járunk” – foglalta össze.