Május 7-én ünnepelte volna 90. születésnapját Szemes Mari, aki már kislányként fejébe vette, hogy primadonna lesz. A második világháború után a fővárosba került, és elsőre felvették a főiskolára.
Ahogy megszólalt ,ahogy betöltötte a színpadot, és ahogy játszani kezdett, elég volt ahhoz, hogy együtt emlegessék a vele azonos évfolyamban végzett Soós Imrével, Berek Katival, Váradi Hédi vel, Hacser Józsával és Horváth Terivel.
Személyisége elvarázsolta a tanárait, már főiskolás korában komoly színházi szerepeket kapott, és imádták a nézők. Miután megkapta a diplomáját, Szegedre, az ottani Nemzeti Színházba szerződött, és mindent eljátszhatott, amit csak akart.
Nem is csoda, hogy már az ötvenes évek közepén visszahívták a fővárosba, és Angyalföldre került, ahol 29 évig játszott a József Attila színházban.
De az igazi hírnevet – mint oly sokaknak – neki is a film hozta meg. Olyan mozikban mutathatta meg a tehetségét, mint a Ludas Magyi, a Gerolsteini kaland, A harangok Rómába mentek, a Tűzoltó utca 25, és a Büdösvíz… és Mészáros Márta csodás filmnaplói.
A sok munka és a nézők szeretete együttesen hozta meg a várva várt pillanatot, a Kossuth-díjat, amelyet 1985-ben kapott meg. De akkor már megannyi szakmai díjjal és kitüntetéssel jutalmazták. Sűrű volt az az 56 esztendő, teli s tele gyönyörűséges pillanatokkal, a színpadon, a kamerák előtt, valahol egy lankán, vagy a pesti flaszteren. A kamera szerette Szemes Mari arcát, szerette a szemét, a nőies alakját – és szerette ahogy beszélt – írja az Újságmúzeum.
A teremtő a tenyerén hordozta, ám súlyos beteg lett, és mindössze ötvenhat évig élt: Budapesten hunyt el 1988. december 10-én.
Hiába volt egyre rosszabb az állapota, hiába kínozta nemcsak lelkileg, hanem fizikálisan is a gyilkos kór, ő játszani akart. A legeslegutolsó pillanatig játszani.
Ötvenhat esztendő. Kevés, nagyon kevés idő. Mégis elegendő volt arra, hogy maradandót alkosson. Elég volt arra, hogy soha ne felejtsük el, hogy legyen férje és szülessen egy fia.
S ha valahol, valaki egyszer csak azt mondja: „Hej, ha az én galambocskám, Galuska Galagonyovics ezt megérhette volna…”, akkor megjelenik egy kendős, életunt öregasszony képe. Szemes Marié.
Az egyik leggyönyörűbb magyar színésznőé…