Â
Váratlan Ă©s megrendĂtĹ‘ hĂr rázta meg a közĂ©letet: 48 Ă©ves korában elhunyt Perger István, az EurĂłpai Bizottság magyarországi kĂ©pviseletĂ©nek helyettes vezetĹ‘je, aki az elmĂşlt Ă©vekben meghatározĂł szerepet játszott abban, hogy az eurĂłpai uniĂłs döntĂ©sek Ă©s folyamatok Ă©rthetĹ‘bbĂ©, közelebbivĂ© váljanak a magyar közvĂ©lemĂ©ny számára.
Az Európai Bizottság Magyarországi Képviselete közleményében úgy fogalmazott, hogy Perger István nemcsak kivételes szakember volt, hanem olyan karizmatikus, emberséges kolléga is, akinek jelenléte inspirálóan hatott mindazokra, akik együtt dolgozhattak vele. Ragyogó európaiként tekintettek rá, aki munkáját szenvedéllyel, integritással és elhivatottsággal végezte.
Pályafutása a hazai mĂ©diában indult: ĂşjságĂrĂłkĂ©nt dolgozott a Magyar HĂrlap munkatársakĂ©nt, ahol már korán megmutatkozott elemzĹ‘ gondolkodása Ă©s nemzetközi Ă©rdeklĹ‘dĂ©se. 2005-ben csatlakozott az EurĂłpai Parlament sajtĂłszolgálatához, ezzel egy Ăşj, nemzetközi fejezetet nyitva karrierjĂ©ben.
Magyarország 2011-es eurĂłpai uniĂłs elnöksĂ©ge idejĂ©n a KĂĽlĂĽgyminisztĂ©rium munkáját segĂtette, ahol a diplomáciai Ă©s kommunikáciĂłs feladatokban vállalt szerepet. 2012-tĹ‘l az EurĂłpai Bizottság budapesti kĂ©pviseletĂ©n kommunikáciĂłs vezetĹ‘kĂ©nt dolgozott, majd 2021 Ă©s 2023 között BrĂĽsszelben kamatoztatta tapasztalatát a bizottság központjában.

KĂ©sĹ‘bb visszatĂ©rt Budapestre, ahol a kĂ©pviselet helyettes vezetĹ‘jekĂ©nt, valamint a politikai Ă©s gazdasági csoport irányĂtĂłjakĂ©nt folytatta munkáját. KollĂ©gái szerint szakmai precizitása, higgadtsága Ă©s stratĂ©giai látásmĂłdja kĂĽlönösen Ă©rtĂ©kessĂ© tette jelenlĂ©tĂ©t a szervezetben.
Perger István azonban nem csupán hivatalnoki szerepben volt ismert. A „A KeletibĹ‘l Hongkongba” cĂmű utazĂłblog szerzĹ‘jekĂ©nt szemĂ©lyes hangvĂ©telű Ărásaival sokakat inspirált. BeszámolĂłi nem pusztán ĂştleĂrások voltak, hanem kulturális Ă©s társadalmi reflexiĂłk is, amelyekbĹ‘l Ă©rzĹ‘dött nyitottsága Ă©s kĂváncsisága.
2019-ben egy podcastinterjĂşban Ă©szak-koreai Ă©lmĂ©nyeirĹ‘l is mesĂ©lt, kĂĽlönleges bepillantást nyĂşjtva egy zárt ország mindennapjaiba. UtolsĂł blogbejegyzĂ©se mindössze három hĂ©ttel ezelĹ‘tt szĂĽletett: LappföldrĹ‘l jelentkezett, ahol egy hĂłszános expedĂciĂłn vett rĂ©szt. Az Ărás tele volt lelkesedĂ©ssel Ă©s felfedezĹ‘kedvvel – nehĂ©z elhinni, hogy ez lett az utolsĂł.
A róla szóló megemlékezésben úgy fogalmaztak: öröksége a kiválóság, a feddhetetlenség és a határtalan szenvedély. Hirtelen elvesztése arra figyelmeztet, milyen törékeny az élet, és milyen mély nyomot hagyhat egyetlen ember munkája és személyisége mások életében.
Perger István nemcsak intĂ©zmĂ©nyi vezetĹ‘ volt, hanem gondolkodĂł, törtĂ©netmesĂ©lĹ‘ Ă©s közössĂ©gĂ©pĂtĹ‘ szemĂ©lyisĂ©g is, aki hidakat Ă©pĂtett emberek, országok Ă©s nĂ©zĹ‘pontok között.
48 éves volt. Távozása pótolhatatlan veszteség családja, barátai és mindazok számára, akik hittek abban, hogy az európai együttműködés mögött mindig emberek állnak – elhivatott, szenvedélyes, gondolkodó emberek. 🕯️