Emlékeznek Kálmánra, aki múlt vasárnap minden ok nélkül, csak úgy leütött a Keletinél egy buszról leszálló 78 éves nénit? A nagy darab cigány fickó máris szabadlábon van.
Az eset hatalmas közfelháborodást váltott ki, hiszen azért az még pályaudvar környéki dzsumbujban se nagyon fordult még elő, hogy csak úgy poénból behúzzanak egyet egy idős asszonynak. A Bors megkérdezte a rendőrséget, mi lett a kedden elfogott agresszív vadállat sorsa. A BRFK válasza valami egészen döbbenetes volt. Kálmánunk ugyanis
mindössze két napot töltött rács mögött, utána ismét ráeresztették a városra. Méghozzá azért, mert - tessék erőst kapaszkodni a képernyőbe/okostelefonba -
„semmilyen kényszerintézkedést nem tartottak indokoltnak”.
Nem, hogy az előzetest, de még egy nyomorult házi őrizetet, vagy lakhelyelhagyási tilalmat se.
Erre mondta a megboldogult Hofi Géza, hogy
„Érted?
Hát jó neked, mert én nem.”
Az ilyen megkötéseket ugyanis akkor szokták alkalmazni, ha fennáll a tanúk befolyásolásának, a szökésnek, vagy a bűnismétlésnek a veszélye. Valljuk be, arra valóban kevés esély van, hogy Kálmán megtalálja és megfenyegeti teljesen ismeretlen áldozatát, és még azt is elhiszem a hatóságoknak, hogy alapos mérlegelés után arra jutottak, szökni se próbál majd. De, hogy egy csaknem nyolcvan esztendős nénit l'art pour 'lart leütő mocskos szörnyeteg esetében ne kelljen tartani attól, hogy
ezt bármikor újra megteszi néhány feles, vagy kristály után
– azt a büdös életbe nem magyarázza meg nekem senki.
És, hát ilyenkor tolulnak fel az emberben a kellemetlenebbnél kellemetlenebb kérdések.
Na, most a helyzet az, hogy minél több lesz az előző kérdésekből, annál több ember fejében fog megfogalmazódni ez az utolsó. És egyre valószínűbb, hogy a mondat végén egyszer csak valahol, valakik
pontra cserélik a kérdőjelet.
És azért nem ők lesznek a felelősek, még csak nem is a saját beteg ösztönviláguk hajtotta Kálmánok – hanem azok, akik hagyják őket köztünk járni.